Hogyan tudnék önmagam lenni?





Ebből a pár mondatból is lejön hogy komoly önértékelési gondjaid vannak. Mik lehetnek ennek a gyökerei? Talán a túlzott megfelelési vágy, olyan emberek felé akikkel abszolút nem kellene hogy foglalkozz. Mindenki lenézhet? Ugyan miért, tettél érte valamit? Ha nem akkor verd ki a fejedből ezt a gondolatot. Kinevethetnek? Már majdnem felnőtt vagy, korilag legalábbis, de tudnod kellene azt, hogy aki másokat kinevet az saját magát minősíti.
Nálam nagyon egyszerű a dolog, nem érdekel hogy ki mit gondol rólam, egyszerűen nem foglalkoztat. Gondolj csak bele, miért kellene neked azzal foglalkoznod hogy kinek mi a véleménye? Felesleges, mindenkinek nem lehet megfelelni, akkor miért pont egy idegennek akarsz? Ha ezeket a kényszeres gondolataidat sikerül levetned magadról akkor sokkal egyszerűbb lesz, olyan dolgokra stresszelsz rá amire nem kellene.





Na, én meg pont fordítva vagyok. Suliban nagyon jól érzem magamat, haverok közt, de itthon letargia. Suliban nem érdekel semmi sem, kb lesz.arok mindent, itthon meg egy apró dologtól is görcsbe rándul a gyomrom. Kb. utálok hazaérni. Itthon hosszan rágódok és gondolkodok a legapróbb dolgokon is, hogy mégis mit kéne tennem, suliban pedig valahogy ösztönösen jön és nem érdekelnek a következmények. De ahogy hazaérek, elkezdek parázni minden dolgon. Nekem pont ezt kéne elérnem, hogy amikor egyedül vagyok, akkor is ugyanolyan boldog lehessek, mint amikor társaságban. A szüleimmel semmit sem szoktam megbeszélni, mert nem akarom, hogy aggódjanak miattam, igazából nem is ismernek.
17/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!