Ti ezt mennyire tartjátok elfogadhatónak/megérthetőnek?

Van egy barátnőm, osztálytársak vagyunk. Eléggé félénk társaságban, nem nagyon szólal meg, de ha azokkal van, akiket szeret és akik a barátai, feloldódik és ugyanúgy viselkedik, mint bárki más: vidám, nevet, viccelődik, laza, jól érzi magát. Azonban valamiért volt mindig is - amióta ismerem - egy félelme attól, ha ki kellett állnia a nyilvánosság elé. Elmondása szerint nem szereti, ha mindenki őt nézi, fél, hogy ügyetlenkedik, rosszul mondd valamit, stb. Néha annyira stresszes és ideges lesz a nyilvános szereplésektől, még akkor is, ha valamit jól csinál, hogy tényleg elront valamit, elesik, megbotlik, persze ilyenkor nevetnek és még rosszabbul érzi magát.

Egyszer pedig stresszesebb lett, mint bármikor. Tesi órán egyszer kitalálta valamelyik tanár, hogy a következő 2-3 hétben ritmikus sportgimnasztikázzunk. Nem tudom, hogy mennyire ismeritek ezt a sportot, annyiból áll, hogy táncos elemeket viszünk bele egy egyébként tornagyakorlatokból álló előadásba. Nos, ez még önmagában nem lett volna gond, hiszen jól éreztük volna magunkat, sokat nevettünk volna, stb. Azonban a tanárok elárulták, hogy csoportban elő kell majd adni mindenki előtt (a tesi órán kb 30-an vagyunk). Na most a lány ettől annyira stresszes lett, hogy napokig ezen őrlődött, és mindig azt mondogatta, hogy nagyon fél, hogy valamit el fog rontani, hogy a többiek kinevetik, és állította, hogy egyébként is ügyetlen a táncolásban. Nos, az utóbbi valamennyire helytálló, erről sajnos van egy negatív élménye a barátnőmnek.

Néhány hónappal ezelőtt kaptunk egy házi feladatot. Valamilyen kreatív feladatot kitalálni egy bizonyos témában, és barátnőmnek a barátnője táncolni szeretett volna. A barátnőm alapjáraton azt vállalta, hogy felveszi videóra a táncot, és megvágja, mivel tudta, hogy bár a táncolásban nem jó, ehhez ért. Viszont váratlanul az egyik tag az utolsó pillanatban lemondta az egész táncot, de egy fontos szerepe volt az előadásban. A tánc kitalálója nagyon dühös és szomorú lett, a barátnőm pedig nagyon megsajnálta, így vállalta, hogy beugrik a hiányzó lány helyett, nem lehet az a tánc olyan nehéz... de hát sajnos nagyon rosszul ment, de hát muszáj volt felvenni és megvágni. A barátnőm nagyon ideges volt napokig. Szerencsére végül nem kellett lejátszani az egész osztály előtt, csak a tanárnak kellett elküldeni, aki szintén felhúzta rajta a szemöldökét, de a barátnőm nagyon megkönnyebbült, hogy nem szerepelt le az osztály előtt.

Én mondtam neki akkor és a tesi órán is, hogy biztos nem olyan rossz, és mindenkinek valamilyen szinten összerendezett a mozgása, különben meg nem kell mindenkinek élsportolónak vagy táncosnak lenni. De mégis teljesen úrrá lett rajta a stressz, mondta, hogy ő ezt nem fogja végigcsinálni, már most nagyon fél, hogy még el se kezdtük a gyakorlást, a gyomra összeugrik, stb. Elkezdtünk gyakorolni, és néhány tesi óra után a barátnőm mondta, hogy mindig rosszul van, ha az előadásra gondol, a gyomra annyira fáj, hogy úgy érzi, hányni fog, stb. Felhozta érvként, hogy nem akarja, hogy a csapatának legyen rossz azért, mert ő nem tud táncolni, sem harmonikusan mozogni. Mondtam neki, hogyha belőle ez ilyen aggodalmat vált ki, akkor megpróbálhatna beszélni először a szüleivel, aztán a tesi tanárral. Azonban erre az volt a válasza, hogy a tesi tanárok "hisztinek" könyvelik el azt, ha valaki panaszkodik, vagy arra hivatkozik, hogy rossz érzéseket okoz neki ez a dolog. Ebben egyet tudtam érteni vele, így azt tanácsoltam, hogy próbáljon meg belefektetni, gyakoroljon sokat, és biztos jobban megy majd neki. Eltáncolták előttem is az egyik gyakorló órán, és hogy őszinte legyek, valóban nem táncol valami jól. Amikor megkérdezte, hogy tetszett, látta rajtam, hogy nem nyerte el a tetszésemet az előadásuk, de mondtam neki, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen, hanem az, hogy kapjanak egy jegyet, és túlessünk rajta.

De csak nagyon ideges volt, és mindent megtett, hogy kimaradjon a gyakorlásokról. Direkt hiányzott, elvállalt bármit, ami egybeütközött a tesi órák időpontjával, valamikor egyszerűen nem jött be, nem hozott cuccot, inkább kapott felszerelés hiányt/1-est, felmentést íratott az anyukájával, stb. De a tesi tanárok csak nyaggatták, hogy vegyen benne részt, már feltűnő volt nekik, hogy folyton valami kibúvót keres, és mivel nem volt sok hátra az előadásig, és nem szerezhetett több egyest, sok hiányzása sem lehetett, így hát végül is beállt az órára, de nagyon rosszul érezte magát. Végül egy nagyon rossz ötlete támadt, amit el is mondott nekem: elárulta, hogy annyira fél az előadástól, hogy inkább koplalni fog egy hétig, hogy elájuljon, és ne kelljen szerepelnie. Megpróbáltam lebeszélni, de nem tudtam. És tényleg annyira félt a szerepléstől, hogy nem evett három napig. Az anyukájának feltűnt, hogy nagyon rosszul van, és hogy mennyire szomorú. Végül a barátnőm elárulta neki, hogy az egész a tesi óra miatt van. Az anyukája kissé megijedt, és ezért engedélyt kért az osztályfőnöktől a felmentésre, és beszélt a tesi tanárral, hogy a lánynak ne kelljen szerepelnie. Végül nem is kellett...

Nos, mindezt azért kérdezem, mert sokat gondolkodtam a történteken, és arra jutottam, hogy szerintem az, ha valaki ilyen mértékben stresszel valami miatt, megérhető, hogy nem akar szerepelni. Mivel a ritmikus sportgimnasztika nem is szerepel a tananyagban hivatalosan, és lett volna más, amit csinálhattunk volna, igazából nem is értettem, hogy miért erőltetik ennyire. Valójában elég hülye mozdulatokat is vittek bele a tanárok (mert ők is mutattak be példákat és mozdulatokat), nekem néhányról egy mese jutott eszembe, amiben a modellek pucsítanak és feltartott kézzel járkálnak, néhány másik, amit csináltunk úgy nézett ki, mintha az utca szélén integetnénk... tehát nekem is elég unszimpatikus volt az egész.

Arra gondolok, hogy a tesi tanárok úgy látták, hogy a lány ki akarta vonni magát a kötelező feladat alól, de kissé meglepett az, hogy ennyire nem érdekli őket az, hogy valaki ilyen szinten aggódik... Egyébként a barátnőm más órákon is ideges szokott lenni, ha kiáll mások elé, de megtartja az előadásokat, és sokszor nagyon jól sikerülnek, mert egy precíz, összeszedett, okos csaj. Viszont látom, hogy ilyenkor is összevissza remeg és a beszéde is akadozik, szegényt nagyon sajnálom ilyenkor. Ő is mondta, hogy ez mindig előfordul vele, nem tudja szabályozni, mert ha ideges, akkor is megesik, viszont ha tudja, hogy jól csinálja, jól ad elő, stb, akkor is reszketni kezd, de annyira, hogy az már kihatással van a beszédére, és nem tud koncentrálni rá.

Szerintetek tényleg annyira fontos volt ez az egész tánc, hogy a tanároknak ilyen komolyan kellett vennie? Ha a barátnőm tényleg nem "hisztizik" ilyen alkalmakkor, akkor szerintetek szükséges az, hogy így erőltessék a tanárok, hogy szerepeljen (a tesi óráról beszélek és a dráma előadásokról)?

Köszi előre is a válaszokat! Bocsánat, kissé hosszú lett.