Ha a szociális fóbia az iskolás rossz tapasztalatok miatt alakul ki, akkor miért vannak problémák őszintén beszélni a saját szüleinkkel?
Pl, miért volt az, hogy 14 évesen,évekig nem mertem szólni apámnak, hogy borotválkozni akarok ..tudtam, hogy nyitottan vagy viccesen reagálna és nem akarna sértő választ adni
De mégse ment? Mert nem bírtam elviselni a feszültséget, amit ez az egész helyzet okozott, de honnan jött a feszültség érzése?
És miért van ez, hogy míg bennem ez ösztönösen annyira erős rengeteg esetben, addig más nem is tudja megérteni miről beszélek?
Az, hogy anélkül vegyek borotvát, hogy előtte beszéltem volna a szüleimmel meg sem fordult a fejemben, vagyis meg fordult, de akkora nagy izgalmat okozott, hogy nem mertem belemenni...
aztán pár év után mikor már az egész sulis osztály éreztette velem, hogy olyan szőrös vagyok mint egy dzsungel akkor baromi nagy erőt vettem magamon, félő hangon felhívtam apámat, közben majd kiugrott a szívem a helyéről és megmondtam neki, hogy "tudna e venni borotvát, mert ha tudna, jó lenne"
Hogy lettem ilyen elcs.szett?
22f
Nem tudom. De sokszor épp a legközelebb álló emberekkel nehéz beszélni.
Azt írod, hogy "fölhívtad" az apád. Talán nem éltetek együtt, nem tudom.
Vagy nem kérdezték meg tőled, hogy mit kérsz karácsonyra, születésnapra, névnapra, mert akkor pl. mondhattad volna, hogy borotvát.
Vagy amikor apukád új borotvát vett, mondhattad volna, hogy akkor most én is kipróbálhaznám?
Vagy, amikor kicsi voltál, nem álltál a fürdőajtóban nézni, hogy hogyan borotválkozik? Mert akkor biztos bekent borotvahabbal, hogy hülyéskedjen veled.
Nem nagyon számít ám. Ettől senki nem lesz elcseszett. Legföljebb szőrös és szakállas. Vagy pont fordítva, kínosan borotválkozó.
Érdekes, pont 1 hete találtam rá nagyjából a megoldásra, az oka az nem más mint "Childhood Emotional Neglect" magyarul gyerekkori érzelmi támogatás hiánya
angolul több infó van róla, magyarul nehézkes utána olvasni, de nagyon durva, hogy mennyi mindenre magamra ismertem, és már végre nem küzdök ellene hanem teszek a gyógyulásért
Sajna a szüleimmel nem tudok erről beszélni, nem hiszem ,hogy megértenék, de nagyon pozitívan állok hozzá
Végre kezdem elhinni, hogy egyszer végre elmúlik ez a kegyetlen szorongás és normális emberként fogok tekinteni magamra
Nyitott lettem az emberekre, még pedig úgy, hogy elkezdtem olyan tevékenységeket űzni amik régóta érdekelnek, legyen ez sport, zenélés, jógázás stb..
Az a lényeg, hogy ezeket kell igazán komolyan venni, és nem engedni, hogy a munkahelyi ignorancia lehúzzon a mélyben (vagy ha már lehúzott, akkor kifejlesztettem technikákat, hogy legalább otthon felszedjem magam mentálisan és ne terjedjen ki az egész hetemre)
Az a lényeg, hogy kritikus az, hogy olyan embereket találj akik befogadóan, a templomban találtam ilyeneket, főleg a korosztályombeliekkel tudok a leginkább kapcsolatot teremteni, habár a bizalombeli problémákra még sajna nem találtam megoldást, mivel sokszor esek a padlóra így is, de nyilván ez azért van, mert még mindig túlságosan megbízok a másikban,
nem tudom miért erőltetem annyira, de egyszer csak megtanulom
A úszás hideg vízben is nagyon hatásos (Wim Hof Method),
Azóta elkezdtek lenni olyan napjaim, hogy egyszerűen hihetetlenül élvezem az életet, persze még mindig sok olyan van amikor csak szorongok és majd szétrobban a fejem de másnap az elmúlik, és ha egész nap lefoglalom magam olyanokkal amik feltöltenek akkor ezen túl vagyok
Nagyon mély sebeket kell begyógyítani amiben a társadalom egyáltalán nem segít, csak magadra számíthatsz, vagy ha pénzes vagy pszichológusra
Itt egy videó, ez a fickó nagyon tudja miről beszél, kicsit szar minőség, de a tartalom nagyon hasznos, https://www.youtube.com/watch?v=T9HMOwuWL-k
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!