Ha a szegény beszél az élményeiről, mesél, ha a gazdag, dicsekszik?
Ezt sokaktól hallani, és néha személyesen is tapasztalom.
Ha egy adott gazdag ismerősöm körbemutogatja a drága gyűrűit, elmeséli, hová készülnek nyaralni, mindig olyan kérkedésnek érzem. Ilyenkor mindig úgy érzem, én vagyok a rossz, hiszen nem ő tehet arról, hogy mi szegények vagyunk.
Akkor is így érzek, mikor már sokaktól hallom, hogy az illető lány tényleg olyan stílusban tudja előadni, hogy két mondat után lecsapnád.
Most akkor igaz lenne a fenti mondat, vagy csak a magamfajta kisebbségi komplexusos szegények mottója?
Ennek a fordítottja: a szegény panaszkodik.
Persze mind2 általánosítás. Nem tehet róla valaki, hogy jobban megy neki, mint neked. Mármint jó esetben a pénzért megdolgozott, de az nem az ő hibája, hogy neked nem megy. Aki gazdag, nem feltétlen dicsekedni akar, hanem nem esik le neki a tantusz. Én voltam úgy, hogy megsértődtem valakire, hogy miért kerül, és csak később jöttem rá, hogy nincs pénze a belépőjegyre egy közös programhoz.
Nekünk egy időben elég jól ment. Amikor általános iskolás voltam, nekünk volt a legnagyobb házunk, kocsink stb. Nem vagyunk amúgy kiemelkedően gazdagok, de a többiek így látták, mert ők nem álltak így. Na, egyik lány pl. állandóan ki akart használni. Mindig az én telefonomon akart telefonálni. Mindig elvette, hogy játsszon vele, ha nem adtam oda, akkor gonosz vagyok. Pedig már bocsánat, de nem arra tartom a telefonom, hogy ő lógjon rajta. Utólag bevallotta, hogy egyszer a naplójába leírta, hogy én milyen szemét vagyok, mert azt hazudtam neki, hogy le fog merülni az aksi, azért nem adtam oda. Emlékszem rá: osztálykiránduláson ültünk egymás mellett. Először is, ha ő játszik, én addig üljek némán? Inkább beszélgessen velem. A másik: nem arra kaptam telefont, hogy egész iskolaidő alatt az ő kezében legyen. Állandóan, ah felhívott, beleüvöltötte, hogy hívjam vissza. Eleinte be sem mutatkozott, akkor nem hívtam vissza, mégis nyögjön már ki egy nevet meg egy köszönést. Aztán 1-2x visszahívtam, és én lettem itthon leszúrva, hogy mennyit beszéltünk. Többször szóltam neki, hogy ezt ne csinálja velem. Válasz: de ti gazdagok vagytok.
Ezt csak azért meséltem el, hogy van mindenhol ellenpélda, mindkét oldalon. Én már emiatt sokszor be se mertem vallani, mit kaptam karácsonyra vagy ilyesmi, mert én lettem a gonosz. (Amúgy a tanárok mért kérdezik meg ezt mindig a gyerekektől a téli szünet után? Mi a fene közük van hozzá? és mért kell nyilvánosan elmondani?)
Egy gazdag ember nem dicsekszik, ugyanúgy örül a dolgoknak, ugyanúgy szeretne élményeket megosztani valakivel. Ha zavar, UDVARIASAN kérd meg, hogy fogja vissza magát.
Szerintem is helyénvalóbb hogy a szegény panaszkodik, a gazdag dicsekszik.
Amúgy ezért szoktak kialakulni a szegény szegénnyel, gazdag gazdaggal barátkozások.
Ha én mondjuk gazdag vagyok akkor kellemetlen érzés a másik panaszkodását hallgatni, hogy neki erre nem telik. Míg fordítva nem tudsz elmesélni neki semmit anélkül hogy ne érezze magát rosszul.
Sőt, szegény ember is pont ugyanúgy szeret dicsekedni. Sokan a szegénységüket is képesek isteni erényként beállítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!