Mit tehetek ilyen vevökkel?

Már a sokadik alkalom, hogy ha látják, nincs bent senki rajtuk kívül, és egyedül vagyok, megvádolnak, hogy nem adtam vissza. A poén az egèszben, hogy még az összegre is tisztán emlékszem, hisz régóta nyomom már kasszáslányként, van némi rutinom, de van, aki mèg így is többet követel visszajáró címén, mint amennyi pènzt egyátalán àtadott.

Még ha azt mondanàk, kevesebbet adtam, még valahogy rl is hiszem, de hogy abszolút semmit.

És sosem olyankor jönnek, amikor teli a hely, rohanok, ès tényleg megeshet, hogy egy picit kevesebb lett.

Egyszer egy öltönyös úr a szemem láttára vágta zsebre az elözö vendég által otthagyott borravalómat, hiába lázongtak a mögötte állók.

Alulfizetett, utolsó pultoslànykènt sem lopnék sosem, pláne nem aprót, de képenröhögnek, ha elöadom. Megértem, hogy semmi tekintélyem, ha négykézláb súrolom a linóleum szigetelést dörzsikével két vevö között, mert a takarítás is az én dolgom. De ez az ára egy új ruhának, söt, még a villanyszàmlának is.

Erre apuci pénzèn élösködö, vasalt hajú cicababák, akiknek a táskája annyiba kerül, mint az èn havi fizum hatszor, megpróbálnak kirúgatni.

Ma is közöltem a kishölggyel, én is tudom, hogy a vevönek mindig igaza van, de nem szeretem, ha visszaèl vele. Erre elviharzott.

Aki azzal jönne, miért nem tanultam, lehetnék én is milliomos kirakatbaba; szerintem az írásomból látszik, nem vagyok se tanulatlan, se buta.

22N