Szeretnék tartozni egy kiscsoporthoz. Hogy tegyem, mit legyenek az első lépések?

Új közösségben vagyok, és már össze is barátkoztam egy emberrel, de mint kiderült, nagyon elvont, furcsa a személyisége (és ezt többen is megemlítik a közösségben).

Ez az egyén, mivel egyedül én barátkoztam vele, nagyon elkezdett kötődni hozzám, de engem érzelmileg, hangulatilag hihetetlenül lehúz!

Mikor elköszönök tőle úgy érzem felpattintanám az erem, nagyon depressziós állapotba kerülök a vele folytatott beszélgetések után. Először nem tudtam hogy ilyen, szép lassan, hetek alatt bontakozott ki ez az oldala.

Mikor vele megismerkedtem, párhuzamosan nyitottam mások felé is természetesen.

Van egy kiscsoport, nagyon jófejek, ők a nekem való emberek, szívesen vagyok velük, ha megadatik.

De ez a hajó már elment, közöttük (4-5 fős klikk) már kialakult egy nagyon jó viszony, én pedig lemaradtam tőlük, mert ezzel a fura emberrel töltöttem az első időm. (Meg kell jegyeznem, két „alapító taggal” az első hetekben egész jól kijöttünk, sokat beszélgettünk, de aztán hozzájuk csatlakozott még a másik 2-3 tag, én pedig kiszorításra kerültem, meghát amúgy is a „fura egyénnel” voltam elfoglalva).

De most szeretném ha utóbbi végre leszakadna rólam, és csatlakozni előbbikhez.

Egy a gond: ez egy már lassan 1 hónapja összeszokott társaság (együtt mennek kávéra, levegőzni, szabadnapokon közösen szerveznek programokat).

Megteszek minden tőlem telhetőt hogy kicsit én is velük lehessek, újra beszélgetni tudjak a korábban említett két taggal, de veszett ügynek tűnik, mert:

- ha megkérdezem tőlük, hogy „csatlakozhatok hozzátok egy kávéra?” azt mondják, persze, vagy nem mondanak semmit, így velük tartok. De miközben körbeállnak egymással szemben, én mindig a körön kívül rekedek.

- ha egy asztalnál ülnek le és esetleg még én is beférek, akkor a beszélgetésekbe nem tudok bekapcsolódni, Ők mondják a magukét, a vicces történeteiket, én is velük nevetek, de szó szerint levegőnek néznek. Néha észreveszik amikor mondok valamit, de 2 másodperces csend után folytatják tovább a beszélgetést nélkülem. Vagyis meg se próbálnak kicsit bevenni engem is.

A két első tag egyáltalán nem ilyen volt mikor megismertem őket. Én velük szeretnék leginkább lenni, mert ők a legnormálisabbak az egész közösségben, velük fel tudom venni a ritmust, de ők egyből kilöknek úgymond.

Szerencsére egyik pozitív készségem, hogy fel tudom venni az emberek stílusát. Szóval ha látom/hallom őket szünetben lógni egymással, akkor már megvan hogy kell viselkednem, mit kell mondjak, de nem hat rájuk. (Kérdésem: mégis hogy közeledjek feléjük, hogy a bejutási kísérletem sikeressé váljon?)

Ma megpróbálkoztam egy olyan taktikával, hogy otthon sütött süteménnyel (olyan fajta amit minden ember megeszik). Időt áldoztam a sütire, pénzembe került. Kiporciózva, szép dobozban bevittem és megkínáltam őket (akkorra időzítettem amikor még nem evett senki, és már kezd éhes lenni az ember, jobban kívánja a dolgokat).

De természetesen mindenki nemet mondott, 1 ember bele se nézett a dobozba.

Rá 2 órára, 1 órával azután hogy a többiek már ettek, egy tag egy már általa megkezdett táblás csokival kínálta őket, amiből viszont már vettek.

Hogy lehet ilyen emberekhez közeledni? Milyen módszereket javasoltok még?