Szerintetek az emberek rosszak?

Nézz meg egy olyan kőkori körülmények között élő törzset, melyekből még 40-50 évvel ezelőtt is jópár volt a bolygón, hogy éltek?

Busmanok, amazónas-menti indiánok, melanézek...

Lehet, hogy helyenként kannibálok voltak, de törzsi normáikat mind betartották, és alapvetően békés emebrek. Közmondásos, hogy a busman nyelvben nincs arra szó, hogy lopni. Ugyanis ezek a népek az antiszociális elemeket gyorsan likvidálták.

A barbár és erőszakos viselkedés mindig akkor kifizetődő, ha felbolydul a világ. Ilyenek a nagy népvándorlások időszakai, pl. a Kr.e. XVI. szd, a vaskor hajnala, a Kr.u. II-III-IV század, Róma hanyatlása, és ilyen a mai világ is.

Összességében az emberek több mint 90%-a akkor is civilizáltan viselkedne, ha nem szólna rájuk senki. Megtévesztő, mert a gonoszak nagyobb zajt csapnak.

Ha pedig alaposan végiggondolod az életet, és pl. személyes tapasztalataidatis, akkor hamar rájössz, hogy az emberi nyomorúság és szenvedés fő oka nem a gonoszság, hanem a butaság, a lustaság, a nemtörődömség és az érzéketlenség.

Régen és most is voltak jó,és rossz emberek.

Az emberek alapból nem rosszak,legalábbis én ebben hiszek.

Szabályok,törvények, társadalmi normák, régen is megvoltak.

Azzal a különbséggel, hogy főleg a tudománynak köszönhetően az emberiségnek kiszélesedett a látóköre.

Ma már a civilizált világban alap,az emberi élet védelme.

Az élethez minden embernek joga van,minden ember egyenlő.

Régen nem így volt.

Régen a gazdagodnak, a kiváltságosaknak mindent lehetett.

Voltak felsőbb,és alsóbbrendű emberek.

Most hagyjuk manapság ki mit úszhat meg,kit fizethet le,de az már korrupció, elvileg külön büntetendő.

Igen, inkább tévelyegnek, és abban az elég vaskos önbecsapásban élnek, hogy önző, indulatos, kombináló, esetleg bosszús, netán direkt ártó szándékú, mások szenvedésén jót mulató "személyiséggel" ők okos, dörzsölt emberek, és ez így normális. Az egyenes útnál is rövidebbet találtak, ami hosszabb ugyan, de legalább teli van szenvedéssel. Ezúton is hadd gratuláljak nekik! De most nem?

Nagyon elenyészően kevés lehet olyan, aki tényleg jót érez, ha árt. Uralkodásra már azért találnánk párat, aki tényleg nem tud jobbat magának, a többi viszont tényleg csak próbál elvegyülni, sőt, legtöbbször egyszerűen csak figyelmetlen: saját magát is ugyanúgy megszivatja bármikor, nem kell neki semmi hozzá, csak a napi gondterheltség és kialvatlanság spirálja némi mulatozással tovább rontva időnként.

Abban az értelemben rosszak elég sokan, hogy tényleg a "kettes szintet" lőtték be maguknak, kábé megúszásra utaznak, nem tesznek semmibe többet. De a levét leginkább ők isszák, nézz körül! Jézusnak kicsivel a halála előtt volt egy ilyen kiáltása, hogy "Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekednek!". Fején találta a szöget: a tudatosság teljes hiányából lesz az igazi tévelygés. Ő a "jó Pásztort" javasolja, mint könnyebbik utat, de lépten-nyomon figyelmeztet is, hogy oda kell figyelned. Odafigyelni és tudatosan cselekedni között nagyjából nulla a különbség. Ezt az egyszerű receptet nem ismerik meg (vagy fel) rengetegen egy teljes élethosszon sem.

És ez egyáltalán nem baj. Ha semmi galiba nem lenne, mivel töltenénk a Nagy, Tökéletes Földi Helybenjárást? Így legalább alkalmunk nyílik ipari mennyiségű apró megbocsátással kifejezésre juttatnunk mindenki iránt a szeretetünket. Akkor is ugyanúgy, ha egyáltalán nem tudatosan tesszük. Itt bukik le Isten, hogy mégis mindent jól csinál.