Mit csináljak, ha a szociális készségeim egyenlőek a nullával, társas helyzetben meg egy jelentéktelen senki vagyok?

Az a helyzet, hogy szociális készségeim nincsenek a csúcson. Társasági helyzetekben valami olyasmit produkálok, mint a Kockafejekben Moss, mindehhez hozzájön minimum egy hordónyi önbizalomhiány. Alapvetően velem nincs sok beszédtéma a hétköznapokban, magamról képtelen vagyok mesélni, mivel nincs mit, mert semmi érdekes nem történik velem már hosszú idő óta, ráadásul semmiféle érdekes dologhoz nem értek és nincsen hobbim sem. Szerintem évek óta ezek miatt képtelen vagyok bármiféle normális munkát találni, mivel már az állásinterjún sem tűnök megfelelőnek (szerintem). Sosem volt még barátnőm, ráadásul ha nőkkel kapcsolatos kérdéseket tesz fel nekem valaki, akkor teljesen zavarba jövök ami az életkorom miatt is van. (23 éves vagyok egyébként.) Idáig arra jutottam, hogy az is hozzájárul ahhoz, hogy zavarba jövök a nőkkel kapcsolatos témákban, hogy látom, hogy mások fiatalabbak, mint én pl. 13-18 év köztiek és ők valamivel több dolgot értek el az életükben, mint én mostanra. Sőt, életkoruk ellenére nekik már most több eredményük van az életükben, mint nekem azokban az életszakaszaimban voltak. Kommunikációs készségem is valahol a béka feneke alatt van. Teljességgel képtelen vagyok átlátni más emberek problémáit, vagy egy társasági beszélgetésben a dolgok menetét. Szinte bárhogy is meg akarnék szólalni, csak saját magamat hozom kínos helyzetbe, ami még feszélyezettebbé tesz, ráadásul a társaság többi tagja is totál gáznak gondol. Nincs egyetlen barátom sem, nem érdeklek senkit és nem is fogok kelleni senkinek a jövőben sem.

Hogyan változtassak a dolgaimon? Hogy alakíthatnám át a szemléletmódomat és a belső tulajdonságaimat? Mit tegyek annak érdekében, hogy minél több ember számára tűnjek érdekesnek? Hogyan csökkentsem a semmirekellőségemet?

23/F