Eltontottam? Mindennek annyi?

Lány vagyok. A húszas éveim elején. Szigorú nevelésben részesültem, és mindig zárkózottabb voltam a kortársaimnál. Sosem volt sok barátom, de ez kezdett megváltozni, amikor dolgozni kezdtem. A fiúk is érdeklődni kezdtek irántam, és egyiküknek fülig bele is szerelmesedtem; a sors fintora, és pletykáktól való félelem végül megölte a bimbózó románcot - ez hónapokkal ezelőtt volt, s bár ő a részéről lezárt, én még szenvedek. Szombaton hatalmas buli volt. Sosem ittam még ennyit... Összekavartam az egyik barátommal, amit Ő is végignézett, de igazából nem miatta aggódom. Eddig mindig én voltam az aranyos, mosolygós jókislány... Mehetek még emberek közé? Vége az életemnek. Nagyon szégyellem magam.