Kiszakadtam a társadalomból, mit tegyek?

Én is ilyen helyzetben vagyok, mint Kérdező, kár, hogy "nincsen tuti recept" ami leírná, hogy lehet ezt legyőzni, ebből kilépni örökre és végérvényesen...

A kiközösítések után talált "barátok" mindegyikében csalódtam, mert kihasználtak, vagy átvertek, voltak akik jópár év után "mondták el az információkat" amit rólam megtudtak stb.

Általában csak addig voltam mindig érdekes mások számára, míg a problémáikat megoldottam, azért kerestek, utána el voltam felejtve.

Érdekeimért soha nem tudtam kiállni, ha bármilyen méltánytalanság ért...

Elmondhatatlanul zárkózott vagyok és mindig meg akartam felelni mindenkinek, nem tudtam elviselni hogy esetleg rosszat gondolnak (vagy gondolhatnak) rólam.

Gondolom, Kérdező is hasonlót élt át.

Engem is érdekelne, miként lehet kijönni ebből.

Magamat hibáztatom hogy 34 évesen még mindig itt tartok.

Én is ilyen vagyok és voltam, gyakorlatilag már 5-6 éves korom óta. A megoldás? Hát, anno amikor pszichiáterhez és pszichológushoz jártam és a terápia mellett szedtem gyógyszereket is, úgy éreztem, hogy valami elkezdődött. Akkor sikerült nagyjából beilleszkednem és jól ment a szekerem.

Aztán abbamaradtak a kezelések és visszazuhantam. Szóval én is ezt javaslom; ha van lehetőséged, legalább egy pszichológust látogass meg. Illetve ismerkedj a neten, illetve szerezz egy barátot és akkor sokkal könnyebb lesz. A lányoknak könnyebben megy, még ha depis vagy, akkor is.

27/F

Ez egy nagyon komplex probléma, de kétféle megoldása lehet:

1. Pszichológus, aki segít helyrerakni mindent a múltadban. Ez elég drága mulatság, hosszan tart, és ezért hosszan tartó lelki szenvedéssel jár, mire a végén felszabadulsz. És szerintem ez nem tud teljesértékű lenni, csak félmegoldás.

2. Kvázi meghalsz. Nálam ez valósult meg, igaz, én tényleg meghaltam (baleset miatt) érettségi előtt, újraélesztettek, onnantól minden rendbejött, már nem is emlékszem a gyerekkoromra, és ez így jó, ezért is tudtam újraépíteni magam. Ma már rengeteg barátom van, sokan szeretnek.

Tehát szakítasz a múltaddal, mindennel, ami visszahúz. Ezt úgy érheted el, hogy nevet változtatsz, és kimész külföldre dolgozni, élni.

A külföldi létnek egyébként van egy nagyon érdekes velejárója az ilyen esetekben. Például azok, akik dadognak, más nyelven gond nélkül képesek beszélni, valószínűleg ugyanez érvényesülne nálad is: mondjuk angol nyelven beszélgetve nem zavarnának be azok a tudatalatti blokkok, amelyek magyarul beszélve meghatározzák a kommunikációdat (ezeket érzik azok, akik nem sokáig akarnak veled beszélni, mert taszítod őket, még ha talán nem is tudják meghatározni, hogy miért).

Te most egy tükörszobában élsz. Ha így kilépsz belőle, biztos vagyok benne, hogy elkezded máshogy látni a világot, az életedet, és akkor szépen minden jön majd a maga útján, elhivatottság, célok, párkapcsolat stb.

Szia. Sajnos velem is ez van, de hiába akarok ismerkedni/barátkozni..egyszerűen nem megy.Az emberek egy idő után unalmasnak tartanak valószínűleg, mert unalmasak a napjaim és semmi érdekesről nem tudok beszélgetni.Az elmúlt 3 évben egy kezemen meg tudnám számolni, hogy a családomon kívül hány emberrel beszélgettem normálisan.

Nekem is nagyon rossz gyerekkorom volt, önbizalomhiányos vagyok..de szeretnék változni.

20/L

Sajnos én is ilyen vagyok. Próbálok ismerkedni, barátokat szerezni,de nem igazán megy. Nagyon zárkózótt vagyok.

Én is úgy vagyok vele, hogy gondot okoz az ha emberek közé kell mennem. Nálam is kb. 7-8 évesen kezdődött.

17F