Mennyire hihető egy bőven a 20-as éveiben levő emberről hogy még sosem volt semmilyen buliban (se házi, se semmilyen)? Az ok maga egyszerű mint a bot: nem hívták soha sehova.

Anélkül hogy mélylélektani elemzést írnék magamról, annyit kérdeznék: adott egy bőven a 20-as éveiben levő ember, aki egyetemet végzett, most dolgozik + mellette újabb egyetemet végez (de minek? ez más téma), lakott kollégiumban az egyetemi évek alatt, egyébként fővárosi, nem tanyán él, van pénze is, éppenséggel futná bulizásra ha akarná (már régebben is futotta volna).

De soha sehol se volt. Nem fordult elő egyetlen egyszer sem, hogy meghívták volna egy házibuliba, egy fesztiválra, egy szórakozóhelyre. Soha sehova.

Most lehet mondani, hogy szórakozóhelyre el lehet menni egyedül is. Hát el lehet. Sok mindent lehet, ki is lehet ugrani a 10. emeletről, azt is lehet.

Meg felmerül a kérdés, miért ha hívták volna ment volna? Erre nem tudok válaszolni, mert ugyan valószínűleg nem, de akadémikus kérdés, mert nem hívtak.

Amikor kollegista voltam, és a szobatársaim bulizni mentek, egyszer se kérdezték meg hogy megyek-e. Az összes szomszéd szobát végigzörgették hogy na jössz? De engem aki ott lakott velük egy szobában, engem nem.

Amikor szakest volt az egyetemen, az évfolyamtársaim szervezték. Hozzám csak annyi kérdésük volt: te nem jössz, ugye. Nem kérdés, kijelentés volt. Nem ismertek honnét tudták mennék-e. De egy ilyen felvezetés után mégis mit válaszoltam volna. Nem, nem megyek. Mondjuk a válasz senkit se érdekelt még azt se várták meg válaszolok-e.

Na még ilyeneket mesélhetnék, de minek.

A kérdés az mennyire hihető ez az egész.