Más is kényelmetlenül érezné magát, ha egy kerekesszékes pincér vagy pincérnő szolgálná ki?

Az egyhelyben levő pénztáros teljesen más helyzet!

Pénztárosként engem sem érdekelne,hogy kerekesszékes valaki.DE a pincérnek a járkálás,az ember körül menés az alapvető tevékenysége.A kiszolgálás szempontjából gondolom,nem a "munka elvégzésére" való képesség szemponjából.

Könyörgöm,a rögbicsapatnak minden tagja kerekesszékes!

Nekem sem lenne semmi kényelmetlen érzésem,ha az étteremben mindenki kerekesszékes lenne,a vendégek is.Akkor más lenne a helyzet.

Nekem csak akkor van ilyen szörnyű érzésem,amikor az adott helyzetben a tevékenység LÉNYEGI tulajdonságában van megoldhatatlanul hátrányos helyzetben.

Ha már felmerültek a süketek is;szörnyű helyzetben voltam évekkel ezelőtt,amikor a bankban egy süketnéma ügyintézőhöz kerültem.Igaz,hogy ki is volt írva előtte,igaz,hogy a -gondolom- főnöke meg is kérdezte,hogy van-e ellene kifogásom.De hár,kérem szépen,hogy lehetett volna!Ott ült a kedvesen mosolygó fiatal nő,én meg nem is tudtam ,hogy mi vár rám.

Én mindent megtettem,amit csak tudtam,különben is artikuláltan beszélek,magyarázni is szeretek,szeretem az embereket is,úgy általában nehéz fölzaklatni.De azt a háromnegyed órát,amit egy 5-10 perces dolog elintézésével kellett töltenem,azt nem kívánom senkinek.Szegény nő próbált beszélni,de nem volt érthető,csak azok a szavak,amikről tudtam,hogy mi kellene,hogy legyen,különben le kellett,hogy írja a dolgokat,és úgy nézett ki,hogy a számról le tudta olvasni,amit mondtam,azért visszakérdezett,mégis le kellett hogy írjam,amit mondtam.

A végén a fele dolgot,amit csinálni akartam,nem is kértem,hagytam máskorra,már el is fáradtam az egészbe,komolyan.

És még ki is derült később,hogy valamit nem jó helyre rakott,azt is ki kellett javítani.

A baj az,hogy még ennek ellenére sem tudnék mást tenni ma sem,nem tudnám azt mondani,hogy köszönöm,inkább más ügyintézőhöz megyek,mert múltkor rossz tapasztalatom volt.Pedig egy egészséges emberrel megteszem,akkor is ha tudom róla,hogy ő az aki lassan dolgozik,vagy hibákat vét,mert hanyag és nem figyel.

Egy pincérnél is így van,egy kerekesszékest nem "ugráltatnék" ugyanazért,amiért egy épet igen;mondjuk nem tiszta villa miatt,vagy kérni valamit.Viszont biztos,hogy több borravalót adnék,attól függetlenül,hogy "kaptam-e" annyit tőle,mint egy fizikailag ép társától kaptam volna,vagy amit megszoktam,hogy általában kapok egy pincértől.Mert ő a saját helyzetéhez képest többet tett értem,nem másért.

Az nem pátyolgatás,ha az ember figyelembe veszi a másik korlátait,és alkalmazkodik hozzá.

Egyszerűen nem lehet "egyenlőnek" nézni a hátrányos helyzetben levőket,hiszen azzal tesszük őket hátrányossá.Azzal kerülnek egyenlő helyzetbe,ha adott helyzetekben úgy kapnak többet,hogy a hátrányaikat fölhozzuk az egyenlőre.

Akkor mit kellett volna tennem?Az elvárt 5-10 perc után kérni mást?Vagy ,amikor kiderült,hogy még hibát is csinált,panasz tenni?Közben a szemébe nézni,hogy bocs,de mivel süket vagy,nem tudjuk megérteni egymást?Az ilyen helyzeteket bántó lenne személyesen megoldani,inkább eltöltök hiába akármennyi időt,mint megbántsam.Hiszen előbb utóbb már igaz lett volna,hogy inkább visszajövök máskor,mert el fogok késni.