Az normális, hogy senkit sem szeretek felhívni a lakásomba, mert undorodnék utána mindentől, hogy nem mos rendesen kezet, és mindent összefogdos a kezével utána?

Lenne egy kérdésem, amelyre őszinte választ szeretnék:

Sokat maceráltak a többiek gyerekkorodban?

Van egy ismerősöm, aki szintén ilyen. 16 éve vagyunk barátok, de egyszer sem láttam még a szobáját, pedig sokszor jártam náluk. Mindig egy koszos padlásszobába visz, és ott beszélgetünk. Hozzáérni sem szabad, egy vállveregetés, vagy hasonló szóba sem jöhet. Ha ő jön hozzám, a cipőjét csak a szobám előtt veszi le, de utána is belülre teszi. Egyszer fel akartam próbálni a bőrdzsekijét, de nem örült az ötletnek, aggódott hogy nem vagyok elég tiszta. Egyszer valaki átadta neki a helyét, és ő addig nem ült le, míg a szék ki nem hült.

Elég kellemetlen tulajdonság ez, és sértő is, de mégis igyekszem szó nélkül hagyni, mert tudom, hogy komoly oka van. Sokat gondolkoztam ennek miértjén, és arra jutottam, talán azért ilyen, mert gyerekkorában sokat szekálták csendessége, és pár egyéb dolog miatt. Szerintem alapvetően bizalmatlan az emberek iránt, és ez valahogy a higiénia ügyében csapódik le.

Jól gondolom akkor? Örömmel venném, ha megerősítenéd, vagy cáfolnád az elképzelésem.