Hogy tudják egyesek a magányosságot pozitívnak elkönyvelni?

Végül is ha végig gondolod soha sem vagyunk

Teljesen egyedül És egy magânyossâg alatt

Tisztázni tudják az emberek magukban a dolgokat.

Nem arra gondolnak, hogy elvonulnak, és évekig nem is beszélnek emberekkel. :)

Viszont néha szüksége van az embernek egy kis egyedüllétre. Van akinek nagyon kevés is elég (extrovertáltak), van aki sokat szeret egyedül lenni (introvertáltak).

Egyetértek azokkal az emberekkel, szerintem is nagyon jó dolog, hogy néha (nem mindig!) egyedül is van az ember

Pozitív, ha nem kedveled a társaságot.

Csak egy példát tudok leírni. Az én volt párom sosem volt társaságkedvelő. A kapcsolatunk elején engem elfogadott valahogyan. Nem voltak barátai, az enyémekre sem volt kíváncsi. Nem nagyon beszélgetett, csak ha muszáj volt, pl. munkahelyen.

Egy idő után már én is idegesítettem. Nem szabadott beszélni, zavarta a TV, rádió, ha telefonáltam, minden. Nem jöhetett senki hozzánk, mert mindenki hülye volt. 8 év után elegem lett és elhagytam.

Azóta is egyedül van. Elmegy dolgozni aztán hazamegy és nézi a 4 falat. Kicsit netezik. Egy héten egyszer elmegy a szüleihez. Neki pl. pozitív a magány, mert így nem kell senkivel kommunikálnia...

Ne keverjük össze kedves válaszolók a magányosságot az egyedülléttel. Teljesen normális, ha valakinek néha szüksége van egyedüllétre ahhoz, hogy kibontakozhasson, átgondoljon dolgokat. A magányosság az én szótáramban más fogalom, akkor használom, ha már széttép az egyedüllét, amikor beszélnék valakivel, de nincs kivel a saját hibámon kívül. Számomra ma aktuális a kérdés, mert a férjem épp ma utazott el hosszabb időre. Ma még csak egyedül vagyok, holnap, holnapután már magányt is fogok érezni. Épp az előbb beszéltem a sógornőmmel, akinek a férje évek óta rendszeresen van távol hetekre. Megkérdeztem tőle, hogy ez hogyan viseli, és ahogy kiderült összességében pozitívan éli meg, néha akkor hiányzik a férje, amikor fizikailag segítségre lenne szüksége. Nos ezt én sem értem, és azt hiszem nem is akarom megérteni. Talán arról lehet szó, hogy nem biztos önmagában, és dolgokat csak úgy szeret csinálni, ha nem látja senki és nem bírálja. Valamint nagyon szeret úgy aludni, hogy nem horkol mellette senki. De ez csak tipp.

Én más vagyok, én meg csak úgy szeretek dolgokat csinálni, ha van kivel megosztani, és szeretem, ha szuszog mellettem valaki éjszaka.

Szerintem olyan ember nincs.

A magány és az egyedüllét más.

Az egyedüllét lehet pozitív, néha még a legextrovertáltabb embernek is szüksége van rá, hogy kicsit egyedül legyen.

A magány nem pozitív. Senki se szeret/szeretne magányos lenni!