Mi bajom van nekem?

15/F vagyok.

A problémám, hogy nagyon csendes vagyok.

Szóval, egy maroknyi olyan barátom van akikkel beszélgetek, több dologról is.

A többi csak olyan, hogy köszönünk, ha kell valami apróságban segítség, segítünk egymásnak.

A problémák ott adódnak, hogy még a barátaimmal sem igazi a beszélgetés. Tehát általában beszéltetem őket, amikor rólam kérdeznek mindig egy-két szavas választ adok, nem azért mert nincs mit mondanom, hanem vagy szégyellem, vagy unalmasnak tartom, vagy egyszerűen nincs kedvem beszélni.

Szóval, hallgatni más sztorijait/akármijét imádom.

De furcsa, mert még jobban imádom mások beszélgetését hallgatni.

Más:

Életcélom igazából nincs. Ami lesz, az lesz. Igazából sehol-soha nem érzem magam igazán jól.

Szóval, ha gépfüggő lennék, a gép mellett érezném magam jól, ez így is van egy darabig, de egy idő (néhány óra) után már másra vágyom.

Nincs igazi dolog amiért élek, csak élek, mert nincs ürügy az öngyilkosságra.

Ha valaki beszólogat nekem (mondjuk ez elég ritka), akkor biztos, hogy nem szólok vissza, maximum le'oké'znám.

Ha megverne valaki, valószínűleg azt is hagynám (mert: "Na vágjál pofán srác, hogyha jól esik neked,

Hogyha véresre versz, hát én akkor is több leszek, mint te (te, te).

Hiába is vérzek, neked évek kellenének, hogy legyen egy logikus érved,

Vagy egy mondatod, amiben kettőnél több szó van.

Rendben üssél csak tovább, jól van nem is szóltam.")

Mivel ezek ellenére sok minden érdekel, sok mindent szeretnék megosztani másokkal, de a barátimmal nem merem/akarom.

Ezeket általában a levegőnek mondom el.

Tehát, szó szerint..

Magamhoz beszélek és magamnak mondom el amit normális ember a barátaival oszt meg.