Nem vagyok boldog, üres az életem, senki sem érti mi bajom van, mit tegyek?

Munkámba szereztem ismerősöket, de nem barátokat. Velük jól elvagyok, de mindenkinek meg van a maga társasága és idősebbek nálam jóval(20-25 év korkülönbség).

Itt ismerkedni nem is tudok nagyon, aki meg korombéli annak van párja és vele van természetesen. Ha szabadnapos vagyok, itthon ülök, elvégzem a háztartást és gondolkodom rajta, hogy mennyire egyedül vagyok. Mindent csinálnék, de semmibe sem merek belefogni, mert félek, hogy kudarcot vallok. Mit lehet ilyenkor csinálni? Vágjak bele, még ha senkinek sem tetszik, mindenki mondja, hogy "Ez nem neked való", Ezt te nem tudod", Ezt nem neked találták ki", "Rossz úton jársz" stb. És ez annyira elszomorít, hogy nem merek belevágni, mert magam is félek tőle.