Te mit csinálnál az ismerőseiddel facebook nélkül?

Mármint felismerésemre pár napja, egy álmatlan pillanatomban jutottam. Lévén, hogy nagy vagányan 2009 körül regisztráltam a facebookra, az elmúlt 5 év alatt nagy hatással volt a gondolkodásomra, még akaratom ellenére is.

Vagyis nyilván ott van többszáz ember, akivel valaha találkoztam az életben, és ez annyira para, hogy a facebookon így összegyűltek a drágák, különben csak az emlékük maradna meg, de így legalább rögzítve vannak... Nyilván ha anélkül találkoznék velük az utcán, hogy nem lennének a facebookfriendjeim ugyanúgy ellehetne velük dumálni, de így néha felsejlik egy két régi embertől egy-egy lájk, vagy poszt, és fel is köszönthet a szülinapodon. Meg, muszáj, hogy legyen facebook, hiszen mindenkivel itt tudom tartani a kapcsolatot kb, csokorba szedődtek a barátok és király így elérni őket. Durva, már nem is tudom elképzelni, hogy mi lenne a facebook nélkül, egyféle biztosítás, hogy bármikor elérhetek bárkit.

De ez olyan fura, amikor valakivel nem vagy annyira beszélőviszonyban, erre lájkol, látod a hülyeségeit, és következőleg találkozol vele valahol...

És mi lenne ha úgy találkozol vele, h nem lájkol, nem látod a hülyeségeit, csak úgy a vakvilágban ismeritek egymást, és erre a biztosíték a közös ismerőseitek csak, mert népszerű, meg ismert sem a facebooktól leszel, hanem mondjuk élsz a szóbeszédben, ami annyira nem kézzel fogható mint a facebook.

Mindegy, ezzel nem írtam le gondolataim mind. Engem kicsit kétségbeejtene ha nem létezne a fent sokat emlegetett háló, bár amellett furának érzem pl. azt, amikor baromira antiszociálisnak meg bunkónak érzem magam, és csomóan lájkolnak valami cuccomat, de olyanok akikkel elszórva a múltamban volt valami személyes kontaktusom.:D