Az emberek ha együtt kell valamit csinálni, vagy egymás társaságában, beszélnek egymáshoz, de velem ez miért nem így van?

Biztos hogy látszik rajtad. Tudom, mert velem is ez van, kisugárzás kérdése minden. Én is azzal beszélgetek szívesebben, akivel könnyű, látszik hogy sokat képes csacsogni a semmiről vagy viccelődni helyettem is, mondjuk nálam ez a félénkségem oka, de szerintem a többiek fejében is valahogy így működik a dolog.

Ha meg olyan emberek között vagyok, akiket nem igazán ismerek, maximálisan levegőnek néznek, hiába szúrok közbe én is oda néha-néha valamit, és hiába reagálok megfelelően. Kisugárzás.

Szerintem a megoldás az lehet, ha minél több emberrel próbálsz ismerkedni, mindenkivel, akivel csak lehetőséged adódik, ha tényleg változtatni szeretnél rajta, utcán is odamehetsz bárkihez valami hülye szöveggel, vagy dumálj a hajléktalanokkal, ők úgyis szeretik, és ne félj csak úgy random kijelenteni dolgokat hangosan, ha valamiről eszedbe jut valami más. Ha annyira azért nem zavar, akkor inkább csak szokj hozzá, nem kell sokat beszélned, a határozottság belülről fakad. Határozottsághoz meg sikerélmények kellenek:) És ennek a kétfajta embernek a legjobb a közelében lenni, a benemállaszája humorzsákoknak, és a csendesebb, de kedves és határozott egyéneknek.

18L