Mitévő legyek? Hogyan bírjam ki?

Hol is kezdjem. Most vagyok végzős egy elég nehéz középiskolában. Probléma már régóta fenn áll, már pár kérdést írtam is ki. A lényeg, hogy már annyira nem tudok magammal mit kezdeni se a suliban se az életben, hogy az már aggasztó. Az iskola ahova járok már nem olyan mint régen volt. Sem a közösség semmi. Nem szeretem, tavaly gondolkoztam iskolaváltáson de nem engedték. A várost sem szeretem, sőt kifejezetten gyűlölöm. Az osztályomat elég gyerekesnek tartom, én az órán szeretnék figyelni, tanulni, okosodni nem pedig a röhögést hallgatni és, hogy a tanár, hogy fegyelmezi őket. Néha már tényleg sok, hogy ők miket gondolnak viccesnek és miket nem.

Másik nagy problémám, hogy volt egy barátnőm aki elég durván szakított velem, gyakorlatilag porba nézett... Ő is a suliba jár és nagyon rossz érzés látni őt, mert szinte az egész nyarat együtt töltöttük. Szeretnék nyelvvizsgát és járok külön órákra ami elég közel van az ő házukhoz. Mikor megyek az órára állandóan rossz érzés kerülget, hogy milyen jó volt a nyár mindig mentem hozzá stb. most meg gyakorlatilag le vagyok neki tiltva. Főiskola miatt is elég sokat stresszelek, hogy bekerülök-e 4-5-ösökkel. Teljesen ki vagyok már, nem tudom mit tegyek. Pozitív embernek tartottam magam idáig, de már mintha ez is elveszett volna. Mikor megyek haza busszal (2 órát utazok minden nap) állandóan a szomorodott embereket látom ahogy jönnek haza a munkájukból. Semmi vidámság, semmi. Én nem ezt szeretném és nagyon félek, hogy ide jutok. Ezzel én nem lenézem őket, és nem ítélem el őket csak egyszerűen rossz abban a tudatban lenni, hogy rám is ez várhat ha így marad minden. Mit tegyek? Hogyan éljem ezt túl? Pszichológuson már régóta gondolkozom.