Utálom az embereket, és ők is engem! Miért vagyok képtelen társasági életet élni?

Úgy érzem ahogy idősödöm egyre rosszabbra fordulnak a dolgok! Félek mindentől,minden új dologtól. Képtelen vagyok barátságokat kötni, idegen társaságba menni.

Pedig ezelőtt nem voltak ezzel problémáim.

A furcsa pedig az hogy ha van egy párom és vele megyek társaságba csak még jobban bezárkózom,meg sem merek szólalni. Az pedig hogy ő mindenkivel beszélget,barátkozik, /lányokkal is/ na az teljesen ki tud borítani! Olyan szinten hogy csak elkezd beszélgetni egy nővel ,nevetgélnek, jópofiznak,én pedig rögtön szakítani is akarok.Persze nem érti mi bajom van.

Beteg vagyok,és féltékeny ezt szokták erre mondani.

És én hiába próbálok rajta változtatni,nem sikerül.

Hozzám senki nem szól,szerintem már első pillantásra sem vagyok szimpatikus az embereknek. Párommal beszélgetnek de velem nem.mintha ott sem lennék, főleg a nők. Teljesen kirekesztenek. És úgy látom csak még jobban felspanolja őket ha úgy látják hogy engem elnyomtak. /azért nem vagyok egy csúnya nő,és gondolom ezért.

Hiába próbálok meg uralkodni magamon, láthatóan kiborulok és inkább órákon keresztül meg sem szólalok. Párom pedig pont az én ellentétem /mindegyik pasim az volt/ Imádnak barátkozni, nőkkel trécselni, velem pedig már lassan ciki lesz elmenni bárhová is,mert soha nem tudom jól érezni magam. Képes vagyok még egy 50 éves nőre is féltékeny lenni.

Én alapból nem vagyok egy nagyszájú, talpraesett lány,de ha van egy ilyen a közelemben ,iszonyatosan ki tudok borulni. Mint pl most hétvégén is... Párom megért,és azt mondta ha nekem ez ennyire rossz,akkor inkább ne menjünk társaságba. Na de ilyet nem kérnék tőle soha!

Mikor persze hazaérünk a buliból mindenki bejelöli páromat facén/ engem pedig senki:) Ebből is látszik ,levegőnek néztek. És azt hiszik hogy beképzelt p*csa vagyok,. bunkó paraszt ,amiért nem kommunikálok, pedig egyszerűen csak nem merek! Ha megerőltetem magam akkor sem megy!

Csak ezen akkor is változtatni szeretnék mert megőrülök így. Számomra ez így nem élet,és szeretnék barátokat!

De akárhogy is próbálkozom,nem sikerül.

Mindenki elnyom! Ha mondok valamit akkor úgy tesznek mintha nem hallották volna!

És nem is tudom hogy kezdjek hozzá a változáshoz!

És érdekes hogy ez csak akkor van ha párommal megyek valahová. ha pl barátokkal /azzal a pár darabbal aki van :) /akkor nincsenek ilyen problémáim.

De mivel nemrég elköltöztünk másik országba ,így csak együtt tudunk menni. És képtelen vagyok az adott nyelven megszólalni, pedig értem és beszélem is valamennyire,de pl párom aki nem,,,még így is mindenkivel megérteti magát, barátkozik.

Én meg egy rakás szerencsétlenség vagyok, még magyarul sem megy a kommunikáció akkor hogy menne egy idegen nyelven?

Már mondtam páromnak hogy inkább itt hagyom és hazaköltözöm mert ez nekem soha nem fog így menni.

Soha nem lesz már normális életem!