Hogyan lehet lelkileg felnőni ahhoz, hogy egyedül is elboldoguljak az életben?

Én is hasonló cipőben jártam, mondjuk nem ájultam el soha :)

Ahogy mindenben, itt is gyakorlatot kell szerezni, szinte senkinek nem megy természetéből adódóan az életrevalóság. Nekem a legtöbbet az segített, hogy csatlakoztam egy társasághoz. Egyszerűen csak ott voltam a bandával, gyakran teljesen szótlanul :D

A lényeg, hogy minél több élethelyzetbe kerülsz, annál több tapasztalatod lesz, és minél ismerősebb egy helyzet, annál könnyebb lesz benne eligazodni. Továbbra is olyan maradsz belül mint eddig, de tudni fogod, mit kell tenned.

Sok sikert :)

Én sem vagyok túl nyitott személyiség ha egy tömeg új emberről van szó, de valamiféle kalandvágy és kíváncsiság mégis oda vitt, hogy elmenjek az egyetemi gólyatáborba. teljesen normális társaság volt, előtte már facebookon ismerkedtünk, aki ugyanabból a városból jött azzal összebarátkoztam annyira hogy megbezséltük hogy együtt megyünk. Bemutatkoztunk és elindultunk. Igazából ennyivel kezdődik szerintem. A tábor nem volt olyan húdenagyonállat de ott voltunk, megismertünk sok embert, így nem volt vészes idegenek közé bemenni szeptemberben, sőt még mi éreztük magunkat jobban, mint azok aki nem jöttek el, de aztán ők is be tudtak illeszkedni. Szóval ha akad normális ember akivel el tudsz menni akkor mindenképp ajánlom, nekünk pl semmi ciki dolgot nem kellett tenni a táborban sem. Éjszaka még aludni is tudtunk! :D

Önállósodni nem olyan nehéz ha heti 5 napról van szó, én elég messze "költöztem" kollégiumba, eleinte sokat jártam haza, aztán egyre ritkábban. Olyanokkal költöztem össze egyébként akiket megismertem már előtte, szóval semmi gáz nem volt. ILyenkor vagy jól kijöttük, vagy nem, de akkor meg lehet váltani. Nincs ebben semmi gáz, vagy bejön vagy nem. Nem leszel magányos, mások is ugyanígy mennek oda, max pár ismerőssel, de úgyis sokan lesztek és mindenhol akad legalább néhány jófej ember.

Nem kell aggódni, csak eleinte tűnik ijesztőnek :)

és mivel nem végleg költözöl el, csak pár napokra, így aztán tényleg nem gáz. Pénzt be kell osztani, határidőkre figyelni, de annak idején ezt úgyis elmondják és megtanítják. És hazatelefonálni sem ciki hogy ezt hogyan kell, vagy azt. hát így tanul az ember :)

Sok sikert az érettségihez! :)

szerintem azt csak poénból mondta, mások is szoktak ilyen megjegyzést tenni, hogy jé az egyik barnább sokkal mint a többi, vagy nééz milyen feje van.. ezekkel nem kell foglalkozni. Senki sem tökéletes, mindenkinek megvan a maga hibája, ezzel nem kell foglalkozni.

Hidd el, mindig akad legalább egy ugyanilyen mint te, aki nem akar másokhoz hasonlítani, hanem megmarad abban a világban ami neki megfelelő, így nem aggódom amiatt hogy megtalálod a barátnődet majd. És szerintem minden társaságban, ami kívülről szupernek látszik, akad 1-2 ilyen lány akik csak azért vannak velük mert hol máshol legyenek. Szóval ne aggódj, sokan vagyunk akik így indultunk neki hogy féltünk, de minden idegen társaság kialakul valahogy, nem leszel egyedül :)

Én is pont ebben a helyzetben vagyok (ballagás után, szóbelik előtt), és noha van annyi előnyöm, hogy könnyen barátkozom, a problémád másik felével teljesen tudok azonosulni. Én vagyok a legkisebb gyerek a családban, és nagyon megszoktam, hogy a szüleim itt vannak nekem. Fejben én is érett vagyok, de lélekben nagyon támaszkodom rájuk. Szerintem ez teljesen normális, én is előre parázom, hogy hogyan fogom megoldani a húzósabb helyzeteket egyedül, de én is úgy tervezem megoldani a dolgot, ahogy neked ajánlották már páran itt: társaságokba kerülni, főleg ha koleszban leszel, lesznek felsőbbévesek, akik biztosan szívesen segítenek majd. Mindenhol akadnak olyanok, akik visszahúzódóbbak voltak, ők átérzik majd a helyzeted és segítenek ha problémád akad. Nekem annyit mondtak jótanácsnak, hogyha nagyon honvágyam van és képtelen vagyok egyedül boldogulni, akkor csak azért is a sarkamra kell állni, és járjak ritkábban haza! Ebben lehet igazság, mert ha minden hétvégén hazajárnék, biztosan hazavinném a problémáimat, ahelyett hogy felnőtt módjára megoldanám azokat. Azon meg felesleges túráztatni magad, hogy milyen szobatársaid lesznek, mert egy, úgy sem tudod előre megmondani, kettő, ha meg annyira borzalmasan jönnétek ki, biztosan le lehet szervezni egy szobacserét. Hidd el, nem olyan embertelenek, hogy ne engednék meg. :)

Sok szerencsét az érettségikkel meg a felvételivel!