Előítélet? Honnan tudjam, hogy nem csak én vagyok naív?

Rosszul érzem magam az előítéletek miatti félelemtől, de nagyon, amikor már attól kell félnem, hogy a látszat-kedvesség ellenére is "talán előítélet bújkál a másik emberben". Nem vagyok valami szociális lény, és túlzottan nem is vágyom rá, csak néha, részben, inkább keresem azt a társaságot, aki elfogad. Zavar amikor az egyik családtagom(aki eléggé ellentétes jellem) néha rám szól, rámrítja a "tanácsait", olyan drámai módon, amitől rosszul érzem magam, pl.egy alkalommal az öltözködésemre, vagy a frizurámra stb., ilyen-olyan külsőségek, de olyan drámai módon érezteti velem, mintha "veszélyben lennék", ettől frászt kapok, és elmegy a kedvem.

Bár alapból elég befele forduló vagyok és probálkozok lelkiismeretesen az emberek felé közeledni, néha ellentmondásosan érzem magam attól, hogy azt gondolom "ismerem a másik embert" és az "oktatóm", (aki extrovertáltabb személyiség) kiábrándít a tanácsaival. Olyankor néha azt gondolom, hogy azért ő sem ismeri azt a csoportot, ahol én vagyok. Pl. lazábbnak tűnnek a szememben, mint ahogy ő leírja nekem az "embereket", talán másféle társaságban is nött fel, nem tudom, de néha túl is szokta reagálni a dolgokat. Mégis annyira eltud bizonytalanítani.