Szerintetek jól érzem, hogy a mai világban már nem éri meg kedvesnek lenni?

Nem érzed jól!

Én azt vettem észre, ha kedves vagyok az emberekkel, akkor ők is kedvesek velem.

Persze vannak olyanok, akik nem tudnak normálisak lenni, de nem veszem személyes sértésnek, mert tudom, hogy általában mindenkivel ilyenek. Ők lesznek azok, akiknek nem fogom keresni a társaságát.

Van családom, van néhány barátom, ők természetesen normálisak. Mások annyira nem is érdekelnek. Csak ráadás, ha még rajtuk kívül is kedvesek velem az emberek.

Egy biztos: attól nem leszel boldogabb, ha másokkal undokoskodsz. Mások se lesznek tőle boldogabbak, csak nem képesek abbahagyni, és kedvesnek lenni.

Másrészt szerintem kicsit csúsztatsz: az, hogy ha kedves vagy valakivel, visszakapod-e, nem függ össze azzal, hogy a kedves emberek vagy az undokak érhetnek el többet.

Persze itt sima udvariasság jellegű kedvességre gondolok, ami inkább csak figyelmesség. Ha te azt érted kedvesség alatt, hogy mindig te mondasz le az igényeidről, kívánságaidról, és ezért érzed úgy, hogy nem érsz el valamit, akkor szerintem tényleg nem jól csinálod. De ez nem kedvesség, ez más.

Szerintem sincs igazad. Én például sokat mosolygok, és többször észrevettem, hogyha vadidegen emberekre rámosolygok, szinte mind vissza mosolyog. Sőt mikor megyek dolgozni (mindig ugyanabban az időben, ugyanazon az úton) az egyik házból egy idős nénike mindig kint áll az ajtóban mert várja a postás. Amikor elmegyek a háza mellett, mindig mosolygok. Tegnap amint meglátott kedvesen köszönt, és integetett..

Ha boltba megyünk, ott is ha úgy adódik szoktam segíteni idegen embereknek, és egy sem volt aki ellökött volna, hogy kopjak le.. Mind nagyon kedves volt.

Én is örülök, ha kedves emberekkel találkozom.

Annyira nincs igazad. Azzal éri meg kedvesnek lenni, aki veled is kedves.

Már régóta azt az elvet vallom, hogy mindenkihez úgy állok hozzá, ahogy ő hozzám. Tehát aki rendes velem, akkor ővele én is az vagyok, aki meg nem, azzal nem. Javaslom, hogy te is próbáld alkalmazni ezt az elvet.

Nyilván nem tudhatom, hogy egy idegen hogyan viszonyul hozzám, így egy ismeretlennel első körben kedves vagyok (persze nem iratom rá a házamat). Aztán második körben alkalmazom a felvázolt forgatókönyvet.

Valóban, ha az ember kedves másokkal, azzal nagyon sokan visszaélnek. Sokan ha az érdekük úgy kívánja, képesek a kedvességért cserébe hátba szúrni téged. Ez így van sajnos.

Viszont hogy attól jobb lenne, ha te is olyan lennél? Valóban, lehet, hogy kevesebben szúrnának hátba, sőt, még az is lehet, hogy a karrieredben többet érnél el. Na de megéri úgy élni? Az egy jó, élhető élet lenne? Mert szerintem nem.

Szerintem is maradj pozitív és kedves ember. Biztosan tudom hogy mindenki azt kapja előbb utóbb amit érdemel. Sok helyzetben viszont muszáj...

Egy munkahelyen egészen más a helyzet. Ahol legutóbb dolgoztam, volt ott egy nagyon kedves lány, aki évek óta szeretett volna magasabb beosztásba kerülni. Az igazgató végül kibökte hogy nem lehet főnök belőle, hiába van tapasztalata és szakmai rátermettsége. Őszintén kimondta hogy nem vagy vérge*i másokkal, nem tartanak tőled . Talán vannak helyzetek ahol elvárt a bunkó stílus azért, hogy előre lépj.

Én is ilyen ember vagyok,velem is mindig ez van...:/

Azért mert a világ ilyen neked nem kell ilyenné válnod!

Igen a mai világ ilyen gonosz de az nem azt jelenti h neked is azzá kell válnod!Sőt maradj olyan amilyen vagy!:)