Hogy értessem meg velük, hogy a változás nem rossz és nem lettem "szívtelen gazdag"?

Megváltozott az életem és vele együtt én is. Pestre költöztem apához és lefogytam, nőiesebb lettem, új barátaim lettek, népszerű lettem.

Másfél órára vannak a régi barátaim és mostanában ritkán találkozom velük, de akkor is csak beszólnak és piszkálnak.

Az itteni barátnőim sokkal érettebbek, velük bármiről tudok beszélgetni és nem kezdenek el vihogni, mint a 6 évesek.

Tegnap beszéltem a régi legjobb barátnőmmel telefonon és kérdezte, hogy elmegyek-e jövő héten hozzájuk és mondtam, hogy nem hiszem, mert dolgom lesz. Elkezdte mondani, hogy jaj, biztos fodrásznál leszek, vagy valamilyen szigeten, hiszen mindig találok valamit, ami fontosabb, mint ők és hogy tisztára olyan lettem, mint az elkényeztetett, gazdag lányok.

De ez nem igaz, ők piszkálnak folyton azért, hogy milyen dolgaim vannak, hogy mennyi pénzt költök, hogy törődök a kinézetemmel.

Mit csináljak, hogy lássák, nekem meg ez esik rosszul és miattuk ment tönkre ez a barátság, nem miattam?