Szerintetek milyen lesz az életem?
Tudom, hogy erre nem lehet pontos választ adni, még csak megközelítőleg pontost sem. De mégis, úgy érzem meg kell osztanom valakivel az aggodalmaimat és tanácsot kell kérnem egy olyan embertől, aki külső nézőpontból szemléli a dolgokat. Leírom tehát a helyzetet:
14 éves fiú vagyok, normális családi élettel, anyával, apával, egykeként. Nem vagyunk túl gazdagok, de a szüleim próbálnak nekem mindent megadni. Érdekelnek a humán tárgyak, az irodalom, a történelem meg úgy általában azok a dolgok, amikhez köze van az embernek. Ez az utolsó évem az (egyébként vidéki) általános iskolában és szeretnék majd Budapestre menni Gimnáziumba (szándékosan nem írom le, hogy melyikbe). Itt kezdődnek a gondok. Budapesten egyáltalán nincs ismerősöm, minden bizonnyal kollégiumba kell majd mennem. Ezért, lehet, hogy alaptalanul, de mégis félek a jövőtől. Félek, hogy befogadnak-e majd a többiek, hogy hogyan fogom megszokni a kollégiumi életet, hogyan lesz belőlem önálló és valamennyire talpraesett "férfi". Én magam döntöttem úgy, hogy a fővárosba megyek majd, a szüleim nem várták ezt el tőlem. Persze választhatnám a könnyebbik életet is, mehetnék a barátaimmal a közeli város valamelyik gimijébe és élhetnék kényelmesen a szüleimmel még négy évet... De egyszer majd úgyis el kell hagynom a szülői házat és minden félelmem ellenére vonz az, hogy az általam választott gimiben jobb lehetőségek közt tanuljak. Vágyok az új kalandokra, az új dolgok megismerésére... csak félek.
Emellett még egy témában szeretnék kikérni a véleményeteket: szerintetek humán beállítottságúként milyen élet várhat rám? Történész szeretnék lenni, imádom a történelmet, csak nagyon aggaszt, amiket erről a foglalkozásról mondanak. Alacsony jövedelem, munkanélküliség... Szerintetek egy tehetséges történész, aki az egész életét a munkájának szenteli, meg tud élni ebből?
válasza:Huhh, hát elsőnek is kezdeném egy gratulációval, hogy a korosztályunkat meghazudtolóan írtál egy hosszabb, folyamatos, egybefüggő, értelmes szöveget méghozzá súlyosabb helyesírási hibák NÉLKÜL. :)
Az jó, ha van egy kialakult érdeklődési köröd és konkrét elképzelésed a jövőre nézve.
Megértem a félelmed a kollégiumtól, az idegen várostól, a változásoktól. Nos, ez is része a felnőtté válásnak, bár én azt hozzá teszem, nem lennék elég határozott, talpraesett ahhoz, hogy a fővárosban egyedül boldoguljak. Viszont szerintem sok barátságos embert megismerhetsz és biztosan segítenek majd neked. :) A kollégiumban is biztos lesznek olyan évfolyamtársak, akik veled egy cipőben járnak, ezt a közös pontot pedig felhasználhatod majd az ismerkedésnél.
Attól pedig nem kell tartanod, hogy befogadnak-e vagy sem. Csak add önmagad, próbálj kiegyensúlyozott, vidám lenni és nyitottak lesznek a többiek is.
Egy idő után pedig majd biztosan beleszoksz a nagyvárosi életbe, az eleje viszont szerintem kicsikét nehezebb lesz. Nem kell félni! :3 Csak bátran! Ja és javaslom, előtte szerezhetnél akár interneten egy-két szimpatikusnak tűnő ismerőst, akikkel egy suliba fogsz járni, hogy legyen egy kiindulási pontod.
Őszintén megmondom, szerintem bármilyen munkásságról kérdezed az embereket, a válaszok 90%-a negatív lesz. Nem azért, mert az egész világon rosszak a munkaviszonyok, hanem mert az emberek félnek, nem nyitnak az új dolgok felé és könnyebb kifogásokkal traktálni a másikat ahelyett, hogy biztatnánk. :) Szóval csak fel a fejjel, kitűztél magad elé egy célt és ez jó.
Gondolom, gyerekként nem feltétlen lehet komolyan venni a tanácsaimat, mert még én sem rendelkezek túlzottan sok élettapasztalattal, próbáltam segíteni, remélem, valamelyest sikerült is. :3
Sok sikert!
14/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!