Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » 20 éves férfi vagyok. Az a...

20 éves férfi vagyok. Az a problémám, hogy túlságosan visszafogott vagyok más emberek társaságában. Tudtok erre megoldást? Többi lent.

Figyelt kérdés
Amikor otthon vagyok,visszafogottságnak nyoma sincs,de amikor melóhelyen vagyok vagy iskolában,akkor egyből visszahúzódó leszek,olyannyira,hogy alig ejtek pár szót a társaim felé.a kinézetemmel semmi baj,edzek,nem vagyok csúnya ,bejövök pár olyan csajnak,aki vel simán el tudnék képzelni egy kapcsolatot,de egyszerűen van bennem vmi belső gátlás.szinte az összes haveromat elvesztettem a visszafogottságom miatt,nem viccelődök,semmit nem csinálok csak vagyok.rohadt szar érzés hogy mindenki leszar,de meg is értek őket.én sem lennék szívesen egy ilyen emberrel mint amilyen én vagyok.néha amikor váratlanul megszólít vki nagyobb társaság előtt,akkoregyszerűen nem tudok értelmeset mondani,utána pár percel meg visszagondolok,hogy ezt meg azt mondhattam volna.sokat gondolkoztam ezen,hogy mi lehet velem a baj,de nem tudok rájönni.nem tudok mit kezdeni a gátlásosságommal,és attól félek,hogy így fogom leélni az egész életemet.ismertek hozzám hasonló embert?mi a véleményetek a hozzám hasonló emberekről?ismertek olyat aki ilyen volt,de megváltozott pozitív irányba?

2014. jan. 11. 23:00
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
100%

Hát, ez jó kérdés én is pont ilyen vagyok, eléggé visszahúzódó, ha kettőnél több emberrel kell lenni, mindenki azt hiszi, hogy lesz.rom őket, meg haragszom rájuk, pedig csak félek, ez miatt nem sok barátom van, de belegondoltam, és ha nem tudok előttük megnyílni, ők mégis hogyan viszonyuljanak hozzám... Szerintem az lenne a megoldás, ha legyőznénk valahogy a gátlásunkat, mert belegondolva attól félek, hogy amiket mondok az gáz, pedig ha kevesen vagyunk, akkor tök poénos is tudok lenni, meg nem visszahúzódó, de egy normális társaság előtt csak kussolok.

19F

2014. jan. 11. 23:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
51%
Sokan vannak így, oszt még sem halt ki az emberiség.....
2014. jan. 11. 23:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:
Első amit leírtál az pontosan megegyezik magam viselkedésével ilyen kórülmények között
2014. jan. 11. 23:14
 4/11 anonim ***** válasza:
100%
Nem kell erőltetni a nagy társaságot. Egyszerre csak egy-két emberrel beszélgessetek. Csak olyan nagyobb csapat bulijára menjetek el, ahonnan már minden egyes szereplővel összehaverkodtatok.
2014. jan. 11. 23:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
82%
A megoldás... PÁLINKA!!!
2014. jan. 12. 04:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
100%
Komolyan, mintha csak magamat olvasnám, leszámítva, hogy én lány vagyok. Egyébként én még pszichológusnál is voltam, aki részben tényleg segített oldani a gátlásosságomat, viszont eleve ilyen a személyiségem szóval ezen gyökeresen úgysem lehet változtatni. Egy jó pszichológus tényleg sokat segíthet, vagy ha ezt esetleg szégyenlenéd, egy baráttal, tesóval vagy szülővel is beszélhetsz róla. Mindenesetre sok sikert :)
2014. jan. 12. 09:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
100%

Örülök, és egyben el is szomorít, amit itt olvasok. Örülök, mert nem vagyok egyedül(eddig csak sejtettem, de így olvasva sokkoló a dolog), és szomorú, hogy más is ebben a cipőben jár.


Viszont én kezdek kijönni ebből, nagyon lassan.

Nem írnék most hosszan, különben egy regény lenne. Ha valakit érdekel (akár téged, vagy hozzászólót), akkor az bátran kérdezzen privátban.


De hogy valami használhatót is írjak; közhelyesen hangzik, de fejben dőlnek el a dolgok... + itt egy kis segítő videó.



[link]



19/F

2014. jan. 12. 17:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim válasza:
Tényleg sokan vannak így. Meg talán belénk is van 'nevelve', hogy a nagydumás emberek jó fejek. Én is nehezen nyílok meg, de szerintem ezzel semmi baj, lehet, hogy nincs 555 ismerősőm, de a barátaimra számíthatok. Meg szerintem ez változhat, önbizalom kérdése az egész. de csak magadon segíthetsz, nekem pl. a sportolás nagy önbizalmat adott :) 21/l
2014. jan. 13. 15:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:

Én is ilyen vagyok, de lány. Itthon egyáltalán nem vagyok visszahúzódó, sőt, itthon önmagam vagyok! De pl a suliba... kb senki se ismer, csak annyit tudnak rólam mondani: "jó tanuló", "csendes", "visszahúzódó"... pedig egy ember személyisége nem csak ennyiből áll. De túl zárkózott vagyok, nem tudok megnyílni. Most, így végzős évembe kezdtem el haverkodni pár osztálytársammal, de ők is fiúk, mert van rajtam kívül 4 lány, de nem bírom őket, nem olyanok mint én, nincs meg velük a közös hang. Szóval, akikkel kezdek jóba lenni, kezdek feléjük megnyílni, úgy érzem. De ezt is, csak a 4. évre sikerült elérnem, az első 3 évbe borzalmasan viselkedtem, teljesen antiszociális voltam, be se tudtam illeszkedni. Most, így a végére kezd ez sikerülni.

De amúgy nagyon nehéz... sokszor azt se tudom, hogy mit mondjak! Aztán utána jut eszembe, hogy ezt is meg azt is mondhattam volna... Félek én is, attól hogy megismernek, a hibáimat, a gyengeségeimet. És emiatt majd bántani fognak. De kezdek rájönni, hogy igen, vannak olyanok akik bántanak, de vannak olyanok is, akik kedvelnek, szerencsére. :) Így nincs mitől félnem. Csak ezt többször kéne eszembe juttatnom magamnak...:D

2014. jan. 14. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim válasza:

Először is kitartás nem vagy egyedül! ;)

Teljesen ugyan ilyen voltam. Azt szoktam mondani hogy láthatatlan voltam. ÉS tényleg. Van olyan általános osztálytársam aki azt sem tudja hogy ki vagyok.. Sőt egy kis faluban élek (800 fő) ahol mindenki ismer mindenkit, mégis sokszor volt hogy leszaladtam boltba és meg kérdezték az emberek hogy te most költöztél ide?! Én meg erre : nem már 15 éve itt lakok...

Aztán lett egy barátnőm aki teljesen más volt mint én. A társaság középpontja mindig és mindenkivel beszélgetett. Mindig kicsit irigykedve néztem rá ,hogy hogy csinálja.

Én bezzeg mindig görcsöltem hogy hogy nézek ki, mi lesz ha meg szólalok és hülyeséget mondok stb.. Aztán egyszer csak (nem tudom mi váltotta ki :) ) rájöttem arra hogy nem érdekel mások véleménye, nem akarom úgy leélni az életemet hogy mindig attól keljen félnem mit szólnak mások. És ekkora megfordult minden. Elkezdtem beszélgetni. Először csak ilyen semmit mondó beszélgetésekbe elegyedtem. Pl. buszmegállóba szinte ismeretlen emberekkel hogy milyen az időjárás. Vagy a társaságba már bele szóltam a témákba...

Most már nagyon vicces vissza gondolni arra hogy milyen voltam régen. Az "új" barátaim el sem hiszik hogy én valaha láthatatlan voltam. Mindig én vagyok a központi ember bárhol vagyok. Suliba, tanfolyamon, munkába. Sőt rájöttem imádok beszélgetni az emberekkel. :))

Szóval igen meglehet változni. Csak szerintem el kell dönteni. És a legfontosabb hogy bele kell vetned magadat olyan helyzetekbe amiktől most kiráz a hideg. De hidd el ha meg léped sokat változhat a helyzet. :)


ui: Lehet kicsit hülyén hangzik de azért szerintem az is segítene ha iszogatnál. pl. buliba gondolom úgyis szoktál. Akkor sokkal könnyebb feloldódni.Ha meg esetleg nagy hülyeséget mondasz még mindig mondhatod másnap azt hogy tök részeg voltál!! :D :D

2014. jan. 15. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!