Te köszönsz annak az embernek, akivel nem vagy jóba/utálsz?

Igen.

Alap, hogy köszönünk annak, akit ismerünk.

Igen, nálam is alap, hogy köszönök annak, akit ismerek.

De, ha már két szót beszéltem valakivel a buszon (pl. egyetlen kérdésre válasz, vagy bármi), annak is köszönök leszállásnál.

Mindenkinek köszönök, aki köszön nekem. Sőt van olyan, hogy hirtelen nem is tudom, hogy ki az, de visszaköszönök, mert biztos ismerem valahonnan. Nagyon nagy illetlenség a köszönést nem viszonozni.

Ha valakivel nem vagyok jóban, akkor is köszönök. Persze ha pont nem néz oda, meg nem figyel, akkor nem fogok mindenképpen ráköszönni. De nem is megyek el mellette köszönés nélkül, ha látjuk egymást.

Mindenkinek köszönök, akit akárcsak látásból is, ismerek.

Olyat nem tennék, hogy nem viszonzom a köszönést. Olykor még el is szégyellem magam, hogy pl. figyelmetlenségből, nem én köszöntem előre.

Hogy nem vagyok jóban valakivel, az számomra azt jelenti, hogy nem szoktunk beszélgetni, nem járunk össze, esetleg a nevét, lakhelyét sem tudom; bár szoktunk találkozni utcán, boltban, utazási eszközön stb. és nincs más kapcsolatunk. Természetes, - úgy tapasztalom, hogy a másik részéről is - hogy köszönünk egymásnak.

Haragosom, vagy olyan, akit utálnék nincs. Bosszanthat esetenként, talán tartósan valakinek valamilyen, nekem nem tetsző tulajdonsága, cselekedete, egy-egy ügyben akár vitatkozhatunk, veszekedhetünk is, megbánthatjuk egymást; de ez arra, azokra az alkalmakra vonatkozik és nem mindenkorra és nem a teljes emberre. És, természetesen, köszönünk egymásnak.

Mindenkinek köszönök, akit ismerek. Ha Ő nem köszön vissza, az már nem engem minősít, hanem a másik embert.

Olyan is volt, hogy teljesen ismeretlen ember rám köszönt, mert összekevert valakivel,(ez utólag derült ki) de neki is visszaköszöntem, mert nem akartam, hogy az ismerőséről rossz véleménye legyen.