Miért ez a legfontosabb?

Sajnos vagy nem sajnos kicsit csendesebb személy vagyok, nehezebben nyílok meg és kezdem úgy gondolni, hogy pont emiatt kirekeszt a külvilág. Szeptemberben új iskolába mentem. Bekerültem egy új társaságba a gyakorlati helyen ahol vagyok; igyekeztem nyitott lenni a többiek felé, érdeklődni irántuk, de túl személyes dolgokba nem akartam belemenni (pl ki mikor hol és hányszor csinálja egy héten a párjával) hisz csak 2 hónapja ismerjük egymást. Telik lassan az idő és azt veszem észre, hogy azért mert én nem káromkodok mindegy egyes kis dolgon ami nem sikerül; mert nem beszélem ki a másikat, még ha valóban idegesítő az a személy; nem áradozok a kedvenc háziállatomról; nem mesélem el, hogy milyen szar életem volt eddig, és mik történtek a családomban ezért kezdek kiszorulni. Igyekszek azzal foglalkozni, amiért én most ott vagyok; és nem a telefonon lógni és facebookra postolni ki képeket, hogy mennyire várom, hogy hazamehessek.

Hozzáteszem, csak lányok vannak.

Tudom,nem vagyok túl határozott, de nulla szakmai tapasztalat nélkül nem akarom osztani az észt. Amihez hozzá tudok szólni érdemben arról lehet velem beszélgetni, nem szólom le a másikat ha máshogy gondol valamit.

De valóban olyan a jó ember/munkaerő/szakember, akire a leírtak jellemzőek??

Könnyen lehetne írni, hogy légy nyitottabb, beszélgess te is és a többi; de valóságban nem ilyen egyszerű...

20 L