Pár és társas kapcsolatok. Tanácsokat szeretnék kérni. Mit és hogyan változtassak?

Sziasztok.

20.-as éveimben járó átlagos pasi vagyok, akinek újfent gondjai akadtak az életben. Csak hogy láss magad előtt - átlagos alkat, ápolt megjelenés, némileg ’oldszkúl’ cuccokban, pápaszem:) és egy visszafogott / régimódi gondolkodásmenet, ami dióhéjban jellemez.

Nem vagyok váltig maradi személyiség, csak úgy neveltek ahogy, ezért próbálok mindig "ember" maradni, segítek ahol tudok és próbálok senkinek sem ártani semmivel:).

Mindezek ellenére tartok egy bizonyos távolságot mindenkivel szemben, Én szívesen adok de közben fogadni nem fogadok effektussal.

Ez talán valamikor még betudható lett volna egy úgymond egészséges távolságtartásnak, viszont -és itt a probléma- ez a távolság megnőtt és ridegséggel társult ami leginkább párkapcsolatokban mutatkozik meg. Tudniillik, soha nem volt még párom, soha nem csattant el az első csók, és társai.

Sajnos a témában, helyes szülői képpel sem dicsekedhetek, hiszen egész gyermekkoromban verték/gyűlölték egymást a szüleim.

Én pedig a folyamatos elutasítások közepette beletörődtem a helyzetembe, és távolságtartó lettem, olyan akit nem lehet megölelni, olyan akit nem lehet szeretni.

Sajnos olyan mértékeket öltött ez az elmúlt években, hogy már kifejezetten zavar is ha valaki megpróbálja, "idegen lett tőlem", pedig valahol a szívem mélyén a fél karom adnám érte.

Talán érzed hogy valahol ez nagyon abszurd és tök ellentmond egymásnak, pedig így van és nem tudom jobban leírni.

Ennek a következményeképp, sorra sorvadtak el a társas kapcsolataim, manapság már sem szórakozni, sem kikapcsolódni, sem emberek közé nem járok.

Másfél éve járok szakemberhez, akivel már rengeteget haladtam előre az életben, de a jelenlegi problémám kezd túlnőni rajtam.

Ha egy nő kezdeményez (amire eddig egyszer volt példa), egyszerűen görcsössé válok, zavarba jövök és annyira természetellenesen kezdek viselkedni, hogy az még engem is meglep.

Nem érzem magam egy ellenszenves embernek, sem túl butának..De nem tudok közeledni már. Tele vagyok szorongással és görccsel amint megpróbálom.

Illetve a távolságtartásom miatt nincs fizikális kontakt az életemben (értsd egy sima ölelés sem) már évek óta.

(A héten megpróbáltam magam összeszedni, és csinálni ilyen apró érintéseket.. Annyira görcsösen kezdtem hozzá, hogy egy szimpla vállérintésnél beleakadtam a melltartópántba.. Tégy hozzá egy zavart természetellenes viselkedést, és máris egy olyan jelenetet kapsz, ahol beteg perverznek néznek.

Hál'istennek már megszokták hogy rendszerint rommá égetem magam:)..)

Szóval ha végigolvastad , egyrészt köszönöm másrészt viszont érdekelne, hogy mivel léphetnék túl ezen, szerinted. Hasonló sztorik / érzések is érdekelnek.

Köszönöm előre is a válaszokat.