Sokszor azt érzem, hogy az emberek furcsán néznek rám, amikor mondjuk sok ember előtt mondok valamit. Amit viccesnek szánok, azt ritkán veszik annak. Velem van a gond?

Egy 28 éves fiú vagyok, aki 2 évvel ezelőtt kezdett el szemléletfejlesztéssel és önreflexióval foglalkozni.

Érzem, hogy sokat fejlődtem, de még mindig feszült vagyok, ha társaságban megyünk valahová, például kollégákkal. Próbálnak közeledni felém, én sokszor nem merek lépni feléjük, mert nem igazán tudom, hogyan tegyem ezt. Amikor pedig "bepróbálkozom" valamivel, akkor általában nem jön ki jól az, amit mondok és sokan csak lecsüggesztik az arcukat.

Az igaz, hogy ritkán merem elengedni magam és az is csak nemrég óta ismert tény előttem, hogy a túlzott finomkodás nem szimpatikus az embereknek, mert távolságtartásnak tűnik, holott én csak egy alapvető emberi dolgot alkalmazok az emberek felé, a másik iránti tiszteletet.

Van egy lány, akivel a munkahelyen szimpatizálunk egymással és már beszéltünk is meg találkát és tényleg látom rajta, hogy szimpatikus vagyok neki, de még ő is ledominál néha, amikor beszélünk. Feljön egy téma, arra mondok valamit és szinte mindig mond valami ellentéteset azzal, amit mondtam. Kicsit néha feszült vagyok, amikor vele vagyok, mert úgy érzem, hogy ő hozzám képest mennyivel több és ügyesebb, okosabb.

Ma is voltam egy ebéden a munkatársaimmal, beszélgettem velük sokat, érzem is a fejlődést, de néha 1-1 pillanatra egyedül éreztem magam, mert nem mindig találtam meg a közös hangot az emberekkel.

Mondjuk az is igaz, hogy a munkámra túl nagy hangsúlyt fektettem és a magánéletemet az elmúlt években teljesen elhanyagoltam, ezen most kezdek fordítani.

Ez a folyamat elején van még, azért érzem így?