Milyen vérlázító gonoszságnak voltál szenvedő alanya?

a fidesz hatalomra törésének következtében megalakult ez a mocskos bkk, és alternatíva, választási lehetőség nélkül átkerültem hozzájuk a bkv-tól.

fizetés kevesebb, a dilettáns több, a körülöttem lévő búzák aránya 10-ből 9.

és egyszerűen nem tudok váltani.

utálom a nap minden percét, és szégyellem magamat, hogy ezek közé kell tartoznom.

Általános iskolában elég sokszor megaláztak. Cseszegettek, mert nem márkás cuccokban jártam, kabátom szétszakították, a táskámat a konténerbe dobták. Jól tanultam, stréber voltam. Nem cigiztem szünetekben, mint a menőzők akkor beszari voltam. Engem rúgtak fejbe labdával csak úgy, engem zártak be a szekrénybe. De nyolcadikra megtanultam kiállni magamért. Volt akivel most nyáron összefutottam a városban, leálltunk beszélgetni és bocsánatot kért!

21/F

Középiskolában én voltam az állandó szívatások célpontja mert az értékrendem más volt mint a többieké.

Pl én tanulni jártam nem vandálkodni, nem a közösülés volt a legnagyobb gondom sőt engem igazából soha nem is érdekelt.

Ezért volt h rendszeresen nekem jöttek, fizikailag és szellemileg bántalmaztak. Én voltam a "meleg" kést szorítottak a torkomhoz, védelmi pénz követeltek tölem, vagyis zsaroltak.

Amúgy egy iskolába késekkel meg boxerekkel kell járni, zsarolgatni fenyegetni...

Tanulni azt minek ???

De már egyetemre járok szóval mintegy, nem azért írtam h lesajnáljanak.

A lényeg hogy ha nagymértékben eltér a gondolkodásmódod mint a többségé pl nem vagy párkapcsolatban v nem kérsz belőle, nem nézel agybutító showkat a tv-ben, v nem jársz bulizni/csajozni...

Mert módjuk te tovább szeretnél tanulni és nem ez a legnagyobb bajod.

Akkor tesznek róla h ne érezd jól magad.

Szerencsére engem mindenhol szerettek. :) Mindig is jó kislány voltam, mégsem utáltak.

Viszont édesanyám elkövetett pár dolgot ellenem...Nem nagyok, de mai napig nem tudom kiverni a fejemből.

Lakótelepi gyerek vagyok, és nyáron a háztömb előtt játszottam a többi gyerekkel. Nem is voltam már olyan kicsi, amikor valami rosszat csináltam. Kb 12-13 éves lehettem. Anyu lejött, és a nagy barátaim előtt elfenekelt, mint egy dedóst. Hozzáteszem, hogy voltak 15 éves barátaim is. Nagyon égett a fejem. Megkértem, hogy ilyet többé soha nem csináljon, üssön meg otthon, de ne a nyílt utcán. Megígérte, de továbbra is megütött az utcán, ha valami baja volt velem. Persze mondanom sem kell, hogy mindenki rajtam röhögött.

Aztán a szintén anyuhoz köthető másik eset az volt, hogy égetett a barátom előtt. Talán másodszor hoztam föl hozzánk, 21 éves voltam akkor. És ő persze a lehető legcikibb dolgaimat kezdte el neki ecsetelni. De ez nem afféle mamás hülyeség volt, hanem direkt, gonoszságból mesélt neki. Barátom nagyokat nevetett, és pedig sírva elszaladtam.

Ugyanezt eljátszotta a második barátommal is.

Egyébként nem értem a mai napig, hogy ez neki miért volt jó, mert jó a kapcsolatunk, alapba soha nem gonoszkodik. Mindegy, akkor kiakadtam, de azóta sem beszéltünk a dologról.

Altalanosban folyamatosan beszologattak, a folyoson ki akartak gancsolni, megverni suli utan, fenyegettek, kicsufoltak mindenert. Es miert? Mert egy csendes, szende lany voltam aki jol tanult es sok versenyt nyert.

Ha szolni mertem a tanarnak/szuleimnek, meg voltam fenyegetve, mindenkinek terjesztettek rolam baromsagokat, hogy ezt csinaltam, ezt mondtam, igy mar azok is eliteltek akik nem is ismertek. Ha odaadtam a cuccaimat kolcsonbe ugy adtak vissza hogy meg sem koszontek vagy pedig hozzamvagtak, eldobtak. A taskamat, kabatomat, barmimet ha orizetlenul hagytam rugdostak a porban, tapostak. Elloptak a radirjaimat, el akartak venni a kajamat, allandoan figyeltek mibe kossenek bele...

A masik meg, ekozben interneten beszelgettem egy fiuval, elhitette velem hogy szeret. En is bele szerettem, ugy ereztem o volt az egyetlen aki szeret es megert. Egyszer azt mondta o most ongyilkos lesz mert nem birja a kettonk kozti tavolsagot, eljek boldog eletet, o most elmegy. Letorolte magat mindenhonnan. En honapokig sirtam, ugy ereztem nincs az eletemnek semmi ertelme, aztan megtalaltam hogy ujraregisztralt az oldalon. Irtam neki egy hosszu-hosszu levelet hogy ezt meg miert csinalta, mit kepzelt, miert jo neki, miert kellett ezt tennie, es a valasza egy mondat volt. Azt mondta csak ki akarta probalni mennyi mindent hiszek el...

Akkor meg kicsi voltam, ez a barom meg jol kihasznalta a naivsagom es tonkretett.

az egész 7ik ben kezdődött...

eleinte csak viccelődtek azzal,hogy meleg vagyok (pedig nem)

aztán ez eldurvult,napi rendszerességgel vertek meg (2en lefognak 3ik azt csinál amit akar felállásban),mert ugye ha a kisebbet(165 voltam mig ok 170,175,180 körül és még gyenge is voltam akkor) az kemény...

ez igy ment 1 evig mig az uccsó napon egy maradandó sérülést szereztem,akár bírósági ügyet is csinálhattam volna belőle,de én ilyen kis jószívű gyerek voltam,nem akartam balhét...

8ikban ugyanez volt,teljesen elment a kedvem mindentől :(

2 ember volt akik nem basztattak...

velük a mai napig tartom a kapcsolatot.

de mikor az egyik az apámat kezdte szidni (a szüleim elváltak és ez még mindig gyenge pontom)

akkor betelt a pohár

odamentem és bevertem neki egyet

aztán jött a többi,azok lefogtak és összevertek

elkezdetem undorodni az emberektől is

ez ilyen emberek gyávák,azt hiszik,hogy ettől kemények lesznek,de nagyon nem.

csak csoportban támadnak (akkor is csak kisebbet)

ezek gyáva beszari alakok,többször akartam sulit váltani

de mindig felötlött bennem,hogy az a megfutamodás

és én meg akartam nekik mutatni,hogy engem nem fognak megtörni,de ezt még mindig nem tudtam kiheverni teljesen

20/F