Mit tegyek, hogy élvezzem mások társaságát?
A problémám az, hogy hiányoznak azok a szociális készségeim, amelyekkel ez könnyen menne. Vágyom az elismerésre, a jó szóra, mások érzelmi közelségére.
Nem vagyok autista, jól bele tudom élni magam mások helyzetébe, és átérzem a gondjaikat, de van egy feltűnő hiányosságom: képtelen vagyok kötetlenül, csapongóan társalogni. Csak szisztematikusan, adott tárgyra koncentrálva megy a beszélgetés, ezt persze mások egy idő után már fárasztónak tartják, és szépen leszerelnek.
Továbbá gondnak érzem, hogy az emberek nem szeretik a túlzottan is őszinte megnyilvánulásokat. Meglepődnek, felháborodnak a személyüket érintő szókimondó, váratlan kérdésen, és kiakadnak azon is, ha nem az elvárt finomkodó (éppen ezért álságos) pc-nyelven szólunk egyes témákról vagy személyekről.
Szóval én úgy látom, hogy ahhoz valakihez közel kerüljek érzelmileg, a bizalmába fogadjon, megnyíljon előttem (persze én is ő előtte) előzetesen rengeteg locsifecsi társalgást kellene lefolytatnom vele, amire képtelen vagyok, mert rettenesen unom. De sajnos gyorsítani sem tudom ezt az ismerkedési folyamatot, mert ha a társalgást kizökkentem a konvencionális mederből, akkor általában rögtön bizalmatlanná válnak az emberek, és otthagynak. Így aztán hosszú-hosszú ideig egymás számára sem tudunk soha érdekesebbé válni, marad a felszínes ismeretség.
Az zavar igazán, hogy az életemnek a társaságban töltött része egyszerűen értelmetlenül, tartalmatlanul telik el, mert nem tudom érvényesíteni a fentebb vázolt preferenciáimat. Persze remete sem akarok lenni, mert érdekelnek az emberek. Irigylem azokat, akiknek ezzel nincs problémája. Ők vajon hogyan csinálják?
Ne hordd ennyire fenn az orrod és próbálj meg alkalmazkodni.
Vagy: keress olyan embereket, akik hasonlóképp gondolkodnak.
Ez alapján a kis "fogalmazás" alapján elég sok mindenre lehet következtetni.
Az első hozzászóló a fennhordod az orrod alatt szerintem azt értette, hogy nem tekinted a partnereidet egyenrangúnak, ha nem is szándékosan de ez mindenképp így van, ha nem is őket tartod kevesebbnek, de magadat többnek, talán a műveltséged, tanulmányaid miatt, okosabbnak tartod magad. Ha ez nincs is így, de az emberek nagy részének ez lesz a benyomása rólad, mint ahogy nekem is és az első válaszolónak is az. (Tudom, hogy két ember nem tekinthető mintának, de ha megkérnénk pl. 100 embert, hogy mondjon rólad véleményt a leírtak alapján, akkor elég nagy hányaduk hasonlóan vélekedne, mint mi).
Hogy tudnál ezen változtatni? Próbálj alkalmazkodni és megértő lenni másokkal, vagy keress olyan társaságot, akik hasonló helyzetben vannak, mint te, akár intellektuális, oktatási, vagyoni helyzet, vagy érdeklődés alapján és velük ismerkedj.
Hát azért vicces vagy.
Egyrészt te vágysz arra hogy elismerjenek, meg jó szavai legyenek hozzád az embereknek, de te meg "szókimondóan és nem finomkodva" közlöd velük a dolgokat, ez alapján miért várod el hogy ők pozitívan álljanak hozzád?
Vannak emberek (sokszor én is ezt veszem észre magamon) akik támadóan lépnek fel egy beszélgetés során, azt a másik fél persze hogy nem fogja szeretni. Régen én is ezen a véleményen voltam hogy "na de én legalább megmondom", de ha valaki bizalmát akarod elnyerni, akkor nem támadólag kell fellépni, vagy a hibáit hangoztatni, hanem az erényeit, még akkor is ha ez szerinted álságos...elvégre te is a pozitívat karod hallani.
Másik meg az érzelmi közelség...ne várd el a másiktól hogy majd ő bizalmába fogad, és meghallgat, ha már alapvetően unod azt amiről süketel.
Ha meg értelmetlennek érzed a társaságot, akkor nem kötelező ott lenni, de jó lehet ha esetleg célirányos programok mellett beszélgetsz, hogy tartalmas is legyen a dolog. Meg szerintem első körben magadon kell tudnod változtatni, kicsit nyitottabbá, elfogadóbbá válni.
"Meglepődnek, felháborodnak a személyüket érintő szókimondó, váratlan kérdésen, és kiakadnak azon is, ha nem az elvárt finomkodó (éppen ezért álságos) pc-nyelven szólunk egyes témákról vagy személyekről. "
- Én ezt úgy értelmezem, hogy tapintatlan vagy. Az előbb hamar felkaptad a vizet, amikor valaki azt írta, hogy ő azt látja, hogy fenn hordod sz orrodat. Na, az ilyen megjegyzéseket mások sem szeretik, pláne az ismeretség elején hallani, majdhogynem ismeretlenektől. De azt sem értem, hogy hogyan akarsz mélyebb kapcsolatot kialakítani vkivel, ha a felszínen meg sem ismered.
#6 A szókimondás tipikus esete annak, amikor nevén nevezzük a dolgokat és ezáltal kizökkentjük a társalgást a konvencionális mederből, már ez önmagában meglepetésként hat bármilyen tárgyban (nem személyeskedésről van szó), és egyesek már ettől csak zavartan pislognak, majd témát váltanak.
És igen, unom, amikor valaki süketel, mert tudom, hogy valahol érdekes és értekes ember, de mire eljutunk oda, hogy ez valahogyan megnyilvánul, addig órákig kell hallgatni a süket dumát. Hogyan lehetne lerövidíteni ezt az időt? Másoknak szemmel láthatóan könnyen megy, nekem nem. Mit tudhatnak ők???
Még mindig azt mondom, legyél partner, ne lekezelő.
Én is hasonlóképpen vagyok, nem tudok az időjárásról beszélgetni. De egy minimális odafigyelés kell csak a partnerre és néhány jól irányzott kérdés: utána máris nyitott lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!