Hogyan lehetnék népszerű? Sosem felejtik már el, miket csináltam?

15 vagyok (lány) és egész nyári szünetben még a lakásból se mentem ki, mert nincsenek barátaim. és már jó lenne, ha lennének emberek, akikkel eljárkálhatok ide-oda, de a múltban tettem olyan dolgokat, amik miatt kerülnek az emberek, pedig (legalább is az én szemszögemből nézve) nem olyan nagy dolgok, amiket még évek múltán sem lehet elfelejteni...

olyanok voltak, hogy pl. tetszett 6.-ban egy srác, aki akkor volt 8.-os és felvettem msn-re, ott beszélgettünk, aztán egyszer így mondta, hogy amúgy bocsi, de még mindig nem tudom, ki vagy, írj már valamit magadról, leírtam, hogy nézek ki, és kiderült, hogy az iskolában nevetség tárgya voltam, és ő is régóta ismert már, csak eddig nem tudta a nevemet, ezért kitaláltak egy gúnynevet..és ettől kezdve az összes felsőst szinte ellenem fordították, ha csak megláttak az utcán, vagy a folyosókon, bárhol, odaszólogattak és lealáztak egy csomó ember előtt..

és én meg egy idő után meguntam és visszaszóltam nekik, csak persze ilyenkor már én voltam a kis nyomorék, aki mi a f szt képzel magáról, hogy pofázik a 8.-osoknak -.-

aztán voltak más dolgok is, mondjuk az, hogy facebook-on beszélgetni kezdtem egy sráccal és olyanokat írt, hogy szívesen lefeküdne velem, meg minden, és most így utólag visszagondolva tudom, hogy r bancosan hangzik, de néha elég intim beszélgetéseket folytattam vele, de csak azért, mert az előző eset után jól esett, hogy valaki legalább nem csak olyanokról beszélget velem, hogy milyen ronda vagyok, meg milyen fogyatékos, meg ilyesmi..de végül róla is kiderült, hogy ismerte azokat, akik előtte cikiztek és azért írt ilyeneket, hogy aztán megmutassa nekik, mit beszéltünk és megint röhöghessenek rajtam...

ezután ott volt még az, hogy miután az első srác elballagott, a következő 8.-osok is piszkáltak. és a poén, hogy mire mi lettünk 8.-osok, akkor se volt teljesen nyugtom, mert az évfolyamtársaim csúfoltak. és ebben az évben ballagtunk el. és így visszagondolva erre a pár évre, olyan gáznak érzem, hogy ezek az esetek miatt mindenki, akivel addig jóba voltam, elpártolt tőlem, mert már mutatkozni is gáz volt velem, mára pedig teljesen egyedül maradtam és az egész napom abból áll hogy alszok, eszek, meg gépezek. és ennyi. én is olyan akarok lenni, mint azok az emberek, akik minden nap mennek valahová valamelyik barátjukkal, akik még ha egy kiskanálról is kitesznek egy képet fb-re, min. 50-en like-olják, akikkel mindenki kedves és senki nem is mer nekik beszólni, mert ha így tennének, a barátaik megvédenék őket...csak úgy érzem, ehhez már teljesen új életet kellene kezdenem egy másik városban, mert itt már sokan ismernek a pletykák miatt és olyan, mintha senki sem akarná elfelejteni ezeket, mintha csak tegnap előtt történtek volna, pedig én tényleg próbálok kedves lenni az ismerőseimmel, ha találkozom velük, és mégsem akarnak befogadni...mit csináljak?

egyébként remélem érthető volt. :)

15l