Rokonságban hogyan kezelik azokat a helyzeteket, amikor valakinek külföldi párja lesz, akivel nincs közös nyelv?

Leírom mire gondolok. Anyám egyik húga még a 90-es években költözött ki a férjével Ausztriába, az unokatestvéreim már ott születtek, ott jártak iskolába, igazából már identitásukat tekintve inkább osztrákok, de persze megtanulták a magyar nyelvet a szülők révén és sokat is voltak nagyszülőknél. Most amióta az egyiknek echte osztrák felesége lett, alig jár már a nagyszülőkhöz vagy ilyen rokoni eseményekre, mert elég sok testvére van anyámnak és szerveznek ilyeneket. Párszor amúgy még elhozta a barátnőjét is az elején, de gond az, hogy a rokonság nagyrésze nem beszél németül és a csaj sem magyarul, próbálkozott, egy-két szót megtanult, de az nem elég ahhoz, hogy kommunikálj.

Így aztán elmaradoztak a látogatások, főleg mióta gyerekük is született és nagyjából sejthető, hogy emiatt, mert a felesége nem érzi komfortosan magát olyan közegben, ahol nem ért semmit abból, amit beszélnek. Amúgy meg valahol megértem, mert én sem szívesen mennék olyan helyre, ahol nem tudok kommunikálni másokkal, az meg hogy állandóan fordítson nekem valaki nagyon macerás, a poénok sem mennek át. Persze mosolyogsz meg megköszönöd a kaját, amit adnak, de nem lesz egy olyan mélységű kapcsolat, mintha betudnál kapcsolódni a beszélgetésbe.