A koronavírus alatt melyik volt a legértelmesebb dolog amit helyeseltél?

Nem volt ilyen.

N

A létszámkorlát a boltokban. Inkább állnék az utcán pluszban 5-10 percet, és aztán 5 perc alatt teledobálnám a bevásárlókosaram akadálytalanul, mint, hogy nem kell várni a bolt előtt, viszont amint belépek, konkrétan minden egyes termék előtt, amit szeretnék elvenni a polcról, áll valaki, aki szüttyög, az istennek nem venné észre magát és menne arrébb, és ha két perc várakozás után meg merem szólítani, hogy "elnézést kérek", hogy elvegyek pár másodperc alatt egy csomag tésztát és mehessek végre a dolgomra, akkor én vagyok a "türelmetlen".

A legdühítőbb számomra, hogy dolgozni bejárhattam, sőt, járjak is be, de 7-19 közt dolgoztam, tehát se reggel munka előtt, se este munka után hazaérve nem tudtam - legálisan - elmenni sétálni, vagy futni, hogy kiengedjem a fáradt gőzt, meg a sok frusztrált ügyfél hülyeségét, aki nyilván rajtam töltötte ki minden kínját. Korábban is, és utána is este 10 és éjfél közt jártam futni, tudjátok, kivel találkozok a téli estéken az utcán? Rohadtul senkivel. Már az is soknak számít, ha valaki egyáltalán szembejön, pedig nem kápolnáskispöcsömpusztán lakok, hanem Budapest egyik külsőbb kerületében. Az alkohol meg ugyanúgy üt kedd délután kettőkor is, és ugyanúgy lehet részegen összecsimpaszkodva egymástól 10 centire énekelni a Nélküledet SÍRVA akkor is, ha fenn van a nap.

Hogy nincs puszilkodás rég nem látott ismerőssel. Ezt azóta is tartom.

Ja, és megtanultam kenyeret sütni.

Évekkel azelőtt sem puszilkodtam senkivel, egyszerűen utálom. Aki nem fogadta el az általam nyújtott kezet, hanem csak jött bele az aurámba, azt gyorsan megöleltem, mert ölelkezni viszont szeretek.

Húzták a szájukat a rokonok, de kis idővel elfogadták.

A kenyérsütést már el is felejtettem, az én kovászom stílusosan 2020 augusztus 20-án, döntött úgy, hogy megdöglik. Béke poraira, öt évig volt velem, még a kollégiumban indítottam el, túlélt nyolc költözést, majd a semmiből úgy döntött, hogy eleget szolgált már. Fura volt látni a közösségi médián, hogy az anno kényszerből indított projektem (csórók voltunk mint a szar és egy kilo lisztből negyedannyira jött ki a kenyér, mint amennyiért a boltban árulták) hirtelen mindenki csinálja.

Egyáltalán semmi, utáltam az egész agymenést, a családom is utálta.

35/F