Fiatal felnőttként te milyen formában töltöd el a szabadidődet?

Inkább huszonéves koromban jártam én is hetente egyszer-kétszer, de nem tettem tönkre magamat. Most már ritkább és átfordultam másfelé. Szívesebben fekszek le megszokott időben és túrázni járok. :-) Emellett rengeteg más elfoglaltságom van

- például olvasással is - és nem elég az egész hét.

Mi úgy 24 éves korunkig jártunk rendszeresen hetente 1x.

Aztán megváltoztatott mindent a munka a másik városba költözés....aztán maradt , hogy havi 1 összejöttünk de már csak 2-3-man.

Aztán teljesen abbamaradt.

24 vagyok.

A szórakozóhelyek, bárok sosem vonzottak különösebben, párszor így is voltam ilyen helyeken, de tényleg nem az én világom egyik sem.

A szabadidőm nagyját, sajnos, inkább itthon töltöm (célnyelveken nézek sorozatokat, olvasok elég sokféle témában, nyelveket tanulok, netezek), a többit pedig a pár barátommal, szüleimmel, illetve hébe-hóba rokonokkal töltöm, közülük is inkább az unokatestvéreimmel. Olyankor barátokkal sétálunk a városban, beülünk valahova egy kávéra, limonádéra, vagy néha egy ebédre. Szüleimmel inkább kirándulni, kiruccanni szoktunk, rokonokkal meg inkább összeröffenések vannak, unokatesókkal meg igazából mindenféle (szabadulószoba, bowling, visszafogottabb fesztiválok, múzeumok, ebédek).

Egyetemen, szorgalmi időszakban, egész sokat jártam/járok ottani programokra. Más nem igazán volt/van, pedig lenne rá igényem, csak fix társaság nem igazán van.

20 éves koromig voltak barátaim, addig minden héten v házi buli v szórakozóhely v valami rock fest.

Aztán mind elkoptak maradt a párom. Aki inkább otthon ülős volt mint ahogy én is. Elvoltunk 1 évben 1 nyaralás meg max 1 hétvégi kiruccanás. Aztán volt olyan párom aki folyamatosan menni akart jobbra balra, mentünk is csak ő a szülei pénztárcáját használta én meg a sajátom aztán ez így nem volt kompatibilis (ezért nem jövök többet össze milliomos szülők lányával) + ő nem igazán szeretett otthon ellenni.

Most se párom se barátaim így itthon ülős vagyok.. pedig néha jó lenne kimozdulni. Barátokat annyira nem de inkább egy hasonló nőt keresnék magam mellé akivel már el tudnánk lenni így életünk végéig (ami mondjuk ki, kb lehetetlen).

Nagyrészt itthon dekkolok depressziósan.

Esetleg elmegyek gyorskaját zabálni...

Néha mozi, színház, túrázás, ezeket szeretem, de nehezen indulok el bárhová...