Bánom, hogy elteltek az évek, de már minek is?

Én benne vagyok, 30 felett szinte lehetetlen barátkozni, ahogy írtátok! Kérdező, ha gondolod írj! :)

34/N

Tudod, kérdező, én 65 éves tollahullott öreg csókaként ugyanezt érzem, mint te. Pedig, bazky, mindig ott voltam, ahol az ég dörgött, mindig mindenből kivettem a részemet. Gyerekként játszottam, kamaszként feszegettem a határaimat, hülyeségeket csináltam és begyűjtöttem az érte járó pofonokat. Zenészként csajoztam ezerrel, jószerivel hetente mással voltam egyedül. Vannak gyermekeim, van szerető feleségem, van élhető házam, autóm, nyugdíjam. Ha falhoz állítanának, sem tudnám megmondani, hogy pontosan mi a ménkűt hiányolok az elmúlt évtizedekből, de kb 100 élet talán elég lenne, hogy másfelé csatangolva, más utat bejárva elégedetten dőlhetnék hátra; "ez jó mulatság, férfimunka volt"

Különösebb tanácsot nem tudok adni,csak azt,hogy vesd bele magad mindenbe. Akár jól, akár rosszul végződik valami, csak azt bánja meg az ember, amit nem tett meg.

"csak azt bánja meg az ember, amit nem tett meg"

Főleg azt! 🙄

[link]

Nem érdemes azon keseregni, hogy mi mindent hagytatok ki. Ez csak rossz hangulatot teremt és elvonja a figyelmeteket az újabb lehetőségekről. Inkább azt keressétek, hogy most mit tehetnétek. Keressetek számotokra érdekes programokat, embereket, lehetőségeket és ragadjátok meg őket. Amiért nem tesztek semmit, abból nem is lesz semmi. Teremtsetek lehetőségeket és ragadjátok meg, ha szembe jönnek.

Menjetek el egyedül is fagyizni, sétálni, akármit csinálni és ha mást is egyedül láttok, akkor beszélgessetek velük. Mi a legrosszabb, ami történhet? Hogy a másik nem akar beszélgetni? Akkor pont ugyanott vagytok, mint akkor, ha meg sem próbáljátok: nem fogtok beszélgetni. Viszont, ha megpróbáljátok, legalább esélye lesz, hogy lesz párbeszéd.

Az ismerkedés a nagy számok törvénye alapján működik. Addig kell próbálkozni, míg sikerrel nem jársz. Ha előbb adod fel a próbálkozást, akkor nem jársz sikerrel. Nem tudhatod, hogy a 15-ik, 100-ik vagy 1000-ik próbálkozásra jársz sikerrel. Egy dologban lehetsz biztos: ha azelőtt feladod, hogy sikerrel járnál, akkor biztosan nem jársz sikerrel. És mit nyerhetsz vele, ha feladod? Sajnáltathatod magadat? Inkább próbálkozz és adj magadnak újabb esélyeket a sikerre!

HaverVagy, Miitt, Túratárs, tánciskolák, nyelviskolák, sportegyesületek, táncházak, énekkarok, egyházi közösségek, bármilyen közösségi tevékenység lehet jó alkalom, hogy új emberekkel ismerkedj meg.

A legfontosabb, hogy nyitott és kezdeményező légy, keresd a lehetőségeket és merj élni velük, ha jön. Amit kihagysz sokkal kínzóbb kétségeket hagy maga után, hogy vajon mi lett volna, ha. Ha belevágsz és nem kellett volna, legfeljebb megbánod, hogy minek tetted, de legalább tudni fogod, hogy nem volt érdemes és tapasztalatokat szerzel benne, hogy miért nem volt jó, máskor hogyan kéne máshogyan csinálni. Amibe félsz belevágni, abból nem tudsz tapasztalatokat szerezni, nem tudsz belőle tanulni (legfeljebb annyit, hogy máskor ne hagyd ki).

Én is átérzem a helyzetet, pedig még a kérdezőnél is fiatalabb vagyok, majdnem egy tízessel.

Viszont én is azt mondanám, hogy a múltat nem tudjuk megváltoztatni, nem tudunk visszamenni, hogy máshogy döntsünk, cselekedjünk, de a jövőn tudunk változtatni, meg a mentalitásunkon. És sosem késő lépni, változtatni.

Nem azt mondom, hogy innentől fogva minden hülyeségbe bele kell menni, hanem elég annyi, ha csak egy kicsivel is határozottabb, nyitottabb vagy, mint tegnap. Keresd a lehetőségeket, azokat pedig ismerd is fel, illetve használd is ki. Írhatsz egy listát is olyan dolgokról, amiket szeretnél véghez vinni, aztán meg törekedj arra, hogy arról minél több dolgot ki tudj majd húzni.