Bánom, hogy elteltek az évek, de már minek is?
Sziasztok! Mostanában egyre inkább aggaszt annak a gomdolata, hogy a fiatalságom úgy telt el, hogy nem éltem igazán. Jelenleg 32 vagyok, s csak mostanában érzem azt, hogy már kész lennék nyitni a világ felé, viszont már annyi mindent nem tudok bepótolni, amit a 20-as éveimben megélhettem volna. Akkoriban még nem igazán tudtam mit is szeretnék az élettől, meg elég félénk srác voltam, akit feszélyeztek az olyan helyzetek, amikor kommunikálni kellett emberekkel, vagy úgy általában a társas szituációk. Az, hogy lányok felé közeledjek, számomra egy elképesztően nagy kihívásnak tűnt, pedig nem voltam egy ronda srác, néha még kaptam olyan visszajelzéseket is lányoktól, amiből az jött le, hogy tetszek nekik. Viszont kezdeményezni nem mertem, mindig azt gondoltam, hogy "áh, tuti nem is tetszenék neki". Azzal sem tudtam mit kezdeni sokszor, ha valaki barátkozás miatt nyitott felém, nem tudtam elhinni magamról, hogy bárki jófejnek tartana.
Mostanra már ezek változtak bennem, ahogy önismeretre tettem szert és tapasztalatokat gyűjtöttem, tanultam. Jelenleg csak az a gond, hogy már azt érzem, eltelt felettem az idő, már nem lehetek olyan szabad, mint amilyen akkot lehettem volna. Most a munka tölti ki a napjaim zömét, utána meg nincsen hová mennem, ahol kötetlenül beszélgethetnék, lazulhatnék. Az tény, hogy a mai napig kicsit nehezen nyitok idegen emberek felé, de ha már az első lépések megtörténtek, és jól érzem magam egy közösségben, akkor hamar feloldódok és azt gondolom hasznos társaság tudok lenni mások számára.
Ti éltek meg hasonlót? Hogyan álltok ehhez, szerintetek mi módon törhetném át a falakat, amik között élek?
(Köszönöm annak, aki elolvasta!)
válasza:Én idosen csak abban látok esélyeket ha olyan munkahelyed van ahol emberek is vannak. Pl vendéglátás.
Én pl irodán dolgozom 99% nő ráadásul idősek is vagy szülők, nem az én köröm. Se barátokra se parkapcsolatra nem jo.
De munka után nekem sincs kivel hova mennem. Egyedul kószáltam már sokhelyen, semmi értelme egy magányos nőnek ezt a homlokára írnia hogy még fagyizni is egyedul megy. Inkább riasztó, vagy bevonzza a bunkókat.
Viszint korábban mikor vendéglátoztam lett rengeteg haver ismerős szerelmek mert "társadalmiasabb" az élet ilyen helyeken.
válasza:Ugyan így vagyok, de én még csak a 24-et töltöm, és van pár barátom, de kb ennyi.
Ami elveszett azt már nem tudjuk bepótolni, ha tehetném én is visszamennék egyetem elejére, sőt akár középiskolába is. De nem lehet, azzal kell kezdenünk valamit amink van.
Ezen az oldalon javasolta amúgy valaki a HaverVagy közösséget, a hozzánk hasonlóknak lett kitalálva nézz utána szerintem. Nem voltam még találkozón, mert pár napja tudok csak róluk, de amit posztolnak facebookon az alapján jónak tűnik.
válasza: válasza:Jajj Istenem, mintha magamat olvastam volna.
A 30. születésnapomon ugyanerről panaszkodtam az akkor 45 éves kollégámnak, aki azt mondta, mit nem adnék azért, hogy 30 lehessek, te meg itt sopánkodsz.
Most vagyok 43 éves és mit nem adnék azért, hogy újra 32 lehessek, mint amennyi most te vagy!
Igen, én is keresztül mentem ezeken nőként, mindig is féltem élni, vágyakat nyomtam el magamban, mert úgy éreztem, az a helyes. Nem mondom, hogy megbántam, mert legalább volt bennem tartás és hű voltam a saját értékrendemhez. Viszont nem sokkal 30 éves korom után egy alkalommal ezt megszegtem és olyan dolgot csináltam, amit előtte soha és utána sem soha. Máig óriási élményként gondolok vissza rá és gyakran eszembe jut, hogy ha sűrűbben engedtem volna a saját magamra aggatott korlátokból, akkor több mindenre emlékezhetnék vissza.
Viszont lehet, hogy ha bátrabban nyitok a férfiak felé és nem kötöm az ebet a karóhoz, hogy kizárólag komoly kapcsolaton belül lehet szó szexualitásról, akkor nem ismerem meg a párom és az viszont óriási veszteség lenne.
Minden így volt jó, ahogyan volt és mindennek oka van.
Élvezd, ami van. Nyiss a világ felé, de ne erőszakolj magadra olyat, amit nagyon távolinak érzel magadtól.
válasza:Még rengeteget tudsz, és fogsz is változni. Negyvenesként csak csodálkoztam, hogy 10-20 évvel azelőtt mennyire más voltam.
Már elmúltam 60. Az akkori önmagam is már régi ügy.
Ha az ember nem zárkózik be, és van önreflexiója, nincs az az életkor, amikor ne tudna fejlődni, változni. ( Kivéve az időskori demenciát, de az még messze van 😉)
válasza:Teljesen átérzem. :( Jövő hónapban leszek 30, és a huszas éveim kb a semmivel teltek el. Mármint olyan szempontból, hogy normális kapcsolat, vagy barátságok.
Persze tanultam, van munkahelyem. De ezeken kívül úgy érzem nagyon le vagyok maradva. Nem gyűjtöttem élményeket, amit utólag nagyon bánok. :( Úgy voltam vele, még ráérek, van sok idő. Pedig nagyon nagyon gyorsan telnek az évek. Rendesen szorongok emiatt jó ideje.
N
Nagyon köszönöm az eddigi válaszokat! :)
A HaverVagy közösség tényleg jónak tűnik, szerintem adok neki esélyt, mivel jó kis programjaik lesznek mostanában.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!