Ezt most hogy kéne feldolgozni?

Kicsit messzebbről kezdem, hogy érthető legyen. A húszas éveim elején járok és nem volt még párkapcsolatom, de még egy randim se, sőt soha nem kaptam korombeli srácoktól dicséretet a külsőmre, ezért teljesen megalapozott módon abban a meggyőződésben élem az életemet, hogy nem vagyok egy esztétikus darab.

Tavaly az egyetemen kiszúrtam egy évfolyamtársamat, akivel mintha nézegettük volna egymást (de hozzáteszem, hogy a semmi tapasztalatommal lehet csak a gondolataimban volt így, már ezt sem tudom) többször is. Volt, hogy elég feltűnően nézett, de ennyiből nem feltétlenül következik, hogy azért, mert tetszettem neki. Olyan is volt, hogy előadáson vettem észre, hogy nézett. A lényeg, hogy a hónapok alatt teljesen beleéltem magam, pedig semmi nem történt és hát csalódott vagyok, mert félreértettem, meg végülis becsaptam magam, mert túlgondoltam. Végzősök vagyunk, úgyhogy ebből következik, hogy nem fogunk már többet találkozni és valahol ezt is sajnálom, de lehet, nem kellene.

Sok érzés kavarog bennem, mert eddig mindig így jártam, hogy vagy olyan valaki tetszett, aki foglalt volt vagy olyan, akinek fel se tűnt a létezésem. Valószínűleg nagyon esetlenül is kezelem ezeket a helyzeteket a tapasztalatlanság miatt, de tényleg mindig egy nagy pofára esés a vége és nagyon megtépázza az önbizalmamat. Jó lenne változtatni, de nem tudom, hogy min és hogyan kellene kezdeni.