Nem tudom feldolgozni, hogy hogy tudnak még engem fúrkálni olyanok, akiket évek óta nem láttam?

Dolgoztam egy helyen, maximálisan jobban csináltam, mint elődeim, bírtam az iramot. Mivel ez eltartott pár évig sikerült megismernem mindenkit valamennyire. Eljöttem onnan, hogy ne este dolgozzak, meg kiborultam attól a légkörtől.

Eltelik 1-1,5 év, költöznénk ki barátommal tanyára, vettem lovat, majdhogynem tökély az életem, erre ír a testvérem hajnalok hajnalán, hogy mit hallott, hogy hát ezt nem is tudta, stb.

Ezt csak azért nem értem, mert nekem eszembe sem jutnak, annyi bajom van mint égen a csillag, emez meg, akinek a testitől a lelkiig több van, csak hogy a főnöknél bevágódjon infóval, elszarja a nevem a sárga földig.

Nem tudom megérteni. Oké, mint mindenkinek nekem is eszembe jutnak emberek, párommal ha aktuális beszélünk róluk így 4 szem közt, mondjuk hogy ez egy kibeszélés, de itt bezárul a kör. A kutya nem hallja. (Mielőtt bárkiben felmerülne, nem, a barátom nem olyan. Merem állítani, mert Őt is sokan bántják a háta mögött, volt időm kiismerni, megtört személyiség, mentes ^^) Anyukámat szidják, azt szegényt csak új életet próbál kezdeni, küszködik folyton az élettel, és ezek az emberek folyton vissza tartják, nehogy boldog legyen.

De miért van ez. Nem is azzal van baj, hogy megint megy a pletyka, hanem hogy lehetséges ilyen ellenségesség, ilyen undor valakiben? Mit ronthatam el? Úgy emlékszem mindig tisztelettel voltam, ha nem is de mutattam megbábást. Miért ilyen rosszak a körülöttünk lévők? Miért én érzem magam rosszul? Tudom ez egy apró gond, de nem tudok túl lépni az embereken... Folyton dühöng a lelkem, próbálom megérteni. Még ezt is ide írom ki hogy ne kelljen mással megbeszélnem mert szarkavaró leszek, de gáz vagyok:’D