Mitől alakul ki a pánikbetegség? Én az lettem sajna.

A pánikbetegség konkrétan rohamokkal jár, amikor az ember pszichoszomatikus tüneteket produkál, biztosan hiszi, hogy most jött el az utolsó órája, rettenetes... te nem erről írtál. Nekem úgy alakult ki, hogy egy bentlakásos munkahelyen hosszan tartó pszichés feszültség, sok szorongás után ért hirtelen testi és verbális bántalmazás, sokkot kaptam, és aznap éjjel megvolt az első pánikrohamom. Én nem tudtam, hogy van ilyen, a gyógyulás két évig tartott.

De érdemes neked is kivizsgáltatni magadat, segítséget kérni szakembertől, ha ezek vannak veled - amúgy meg itt a gyakorin a betegség kategórián belül a mentális betegségek alkategória lesz az, ami neked kell ilyen kérdéseknél. Gyógyulást kívánok!

Elfolytott félelmektől.

Én tűfóbiás vagyok de közölte az egyik urulógus (felfázás miatt voltam)hogy katéterezbi akar. Gondoltam csak kibirom erős leszek meg minden. A váróban erősítettem magam lelkileg, hogy menni fog és elnyomtam az egészet hogy ne keltsek feltunést se hisztivel vagy bármi.

Erre pánikrohamom lett(életemben először és remélem utoljára), kivert a víz, és olyan rettegésem görcsöm lett, hogy leállt a tüdőm is, nem birtam levegőt sem venni, "hörögtem", rohantak be velem egy vizsgálóba gyorsan.

Amennyire pont nem akartam feltűnést kelteni, akkora hatalmas lett belőle..

Ez az volt, hogy el akartam folytani a tűfóbiám, ki akartam bírni egy katéterezést, túl akartam esni rajta, szóval kb önerőszakot csináltam erőltettem magamra amitől menekülnék amúgy.

Amúgy a katéterezés az vizelet levétel ami megoldható lenne sima pohárba és szövődményeket is okozhat. Teljesen indokolatlanul köteleznek rá orvosok sokszor betegeket

Kb olyan ellentétes érzelmekből lett a pánikrohamom, mintha egy megerőszakolás előtt állnék, de mivel orvos kéri és ez a bevett normális így bele kéne mennem. És ésszel felfogom hogy ezt kell tenni merthát vizsgálatról, meg orvosról van szó, így önellenes lett nekem az egész. Olyat teszek meg, ami elvárt de nem akarom. De magamra erőszakolom, mert kell.

Aztán a szervezet kezdett "tiltakozni". Amit mentálisan elfolytasz, a szervezeten jön ki.

Minden pszichés elfolytott megtagadott probléma a szervezeten köszön vissza vagy betegségként vagy pánikrohamban.

Vannak akik luxusbetegségnek tartják.

Leginkább azokat akik emiatt évekig nem mennek el dolgozni, se tanulni, nem szállnak tömegközlekedésre. Nem akarnak semmilyen ügyet intézni.

És erre hivatkoznak, hogy pánikbetegek.

Egy biztos, hogy elküldeném szakértőhöz , pszichiáterhez és kivizsgálásra is , hogy kiderüljön mi igaz belőle.

Igen leszavaztok, de nem izgat.

Mert sajnos ilyen emberek is vannak.

Én már nagyon fiatalon megtapasztaltam ezt sajnos, és akkoriban még nem volt internet, és nem volt rendes elérhető irodalom se, legfeljebb szakkönyvek amikben nem tudod hol és mit kell keress. Utólag amit olvastam róla 2010 után és amit saját kútfőből, helyzetelemzésből összeraktam az főleg két dolog szerepe. Az egyik a túl nagy teher, amikor mindenhol meg kell felelj, és szinte elveszted önmagad, mert csak a kötelező dolgok maradnak, te magad pedig szinte nem is számítasz, hogy te mit akarsz. Szerintem az én pánikrohamom depreszonalizációs jellege is ebből származhatott, egyfajta jel és figyelmeztetés hogy ez nem jó. Illetve a másik dolog hogy amikor nagyon nem akarsz ott lenni egy helyen és bezárva érzed magad a szituációba, és szorongani kezdesz, na ez is nagyon könnyen kiválthatja. Meg persze genetikai hajlam is van.

Illetve van még pár bónusz tényező. Pl a koffein, főleg ha érzékenyebb rá az ember, eléggé megnövelheti a pánikrohamok kirobbanásának esélyét. Hogy magát a kialakulásának az esélyét növeli-e, azt mondjuk nem tudom. Illetve ez egyéni most, de nálam pl a nagy nyitott terek, és főleg a fehér mesterséges fény is sokszor triggerként szolgált. Meg a bezártsággal kapcsolatos helyek, pl buszon utazva, vagy épp órán suliban. Ezekkel meg az a probléma hogy összekapcsolja az agy, és akkor könnyebben előhozza idővel, ráadásul ösztönösen kerülni is akarod utána már az ilyen helyzeteket. És ez eléggé le tud korlátozni az életben is, ha túlságosan rád telepszik.

20 éve pánikbeteg vagyok.

Nagyon rossz boltba menni, postára, szülői értekezletre.

Egy igazi kihívás!

Emberek között jön rám:

erős szívdobogás, izzadás, hasi görcsök, szédülés mintha forogna velem minden.

Van amikor nagyon erős, van amikor elmegy.

Anyámék gyakran szídtak, bántottak , vertek, üvöltöttek velem. A semmiért is megtorlást kaptam, mindenféle szerencsétlen , ronda , undorító voltam a szemükben.

42 vagyok, hát szerintem egy élet is kevés ahhoz hogy kiheverjem!

Lehet hogy mivel állandóan bántást kaptam, valamiféle alapállás lett nálam a félelem ha emberek közé megyek.

Voltam pszichológusnál legalább 8-nál.