Még nem voltam szerelmes, és kezdem úgy érezni, nem is lehetek, nincs rá esélyem. Tanácsok?

"Egy bizonyos szintig zárkózott vagyok, de azért könnyen barátkozok, vagy legalábbis beszélgetek, persze hangulattól függően. Kicsit szorongós vagyok, de azért általánosságban el tudok beszélgetni idegen emberekkel is."

Én ugyan ez vagyok csak fiúban. Szeretek emberekkel lenni és beszélgetni, de az első "kapcsolatfelvétel" nagyon nehezemre esik. Sajnos nem tartom magamat érdekes személységnek. Azt nem tudom mások mit gondolnak. Barátnőm még nem volt, szerelem (féleséget) 1-szer éreztem, de az sem volt hosszúéletű vagy erős. Igazából nem is volt jó gimiben a közeg, szóval nem nagyon tudtam arra "koncentrálni". Úgy voltam vele hogy na majd Pesten az egyetemen úgyis lesz valaki, de csak magányosabb vagyok mint voltam mert már a barátaimmal is sokkal kevesebbet tudok találkozni. Az sem segít ha kétségbeesik az ember és elkönyveli magában hogy egyedül fog meghalni. Nálam ez tuti hogy ártott. Meg amikor azt látom hogy másoknak már van varátnőjük/barátjuk, az sem jó érzés. Szóval még várat magára a dolog.

16-os vagyok.

"Nálam kevésbé igényes vagy "szép" lánynak is van párja, bár ugye a szépség relatív."

Ez pedig a másik dolog. Én nem vagyok az a hivalkodó típus. Nem követem a legújabb divatot, de azért normálisan öltözködöm, járok fodrászhoz, elkezdtem kondizni nem vagyok igénytelen. A legrosszab érzés hogy a pattanásos, szétálló hajú, nagydarab, hangos srácnak pedig van egy csinos barátnője. És több hozzá hasonló is van. Nyilván van önbizalmuk és egy erős személységük. Nekem egyikből sem jutott sok. Vagy inkább már nincs a csalódásoktól.