Még nem voltam szerelmes, és kezdem úgy érezni, nem is lehetek, nincs rá esélyem. Tanácsok?

Hát egyetemen, vagyis így nyár óta nem.

Benne vagyok egy újságban, de ott még nem találkoztam senki olyannal, illetve egyszer egy társasággal voltam bulizni, de ott se volt senki, aki így elsőre nagyon odavonzott volna, ennek már több mint egy hónapja.

Nem tudom, milyen más lehetőségem lenne még

most nem teljesen értem, milyen újságról beszélsz, bocsi.

Igen, tudom, hogy még mindig jobb így, meg én elég lassan érőnek tartom magam, nem hiszem, hogy gimi nagyrészében nekem való lett volna úgymond.

Hát nem tudom, én azt látom, hogy főleg így a covid után már nem nagyon lehet ismerkedni itt, főleg mondjuk egy bölcsészkaron.:/

Nem, még nem jutottam el.

Hogy érted? Egyetemen? Gimi alatt hívtak randizni meg ilyesmik, csak aztán nem jöttek össze a dolgok, vagy én léptem vissza, vagy a másik, vagy mindketten.

Hát, vannak normális és nem normális barátaim. Nem tudom, itt pontosan mire gondolsz.

húha, kicsit fura kérdések.

Egy bizonyos szintig zárkózott vagyok, de azért könnyen barátkozok, vagy legalábbis beszélgetek, persze hangulattól függően. Kicsit szorongós vagyok, de azért általánosságban el tudok beszélgetni idegen emberekkel is.

Idősebbekkel nehezebben barátkozok, bár inkább ismerőseim van sok, barátaim úgy érzem, kevesebb. Mondjuk kinek mi.

Túl érzékeny az biztos vagyok, meg valamennyire bizalmatlan is.

Hát nem tudom, én eléggé bújós, érintős ember vagyok, volt is ebből már félreértés fiúismerőssel. Ez nálam probléma is egyébként az új közegben, mert gimiben sokkal bújósabb volt mindenki, itt viszont nagyon hiányzik az ölelés. Most bekerültem egy olyan közegbe, ahol ez úgy látszik, kicsit komfortosabb nekem, de itt nincs olyan fiú, akihez nagyon vonzódnék, és egyelőre nem tűnik úgy sem, hogy én tetszenék valakinek.