Hogyan lehet jól kezelni az olyan embert, aki állandóan beszélni akar, és nem igazán érdekli, hogy mások mit mondanak?

Apám lett volna jó gyógyszer rá, pontosan ilyen volt, de még hatványozottabban.

Valószínű nem vagytok egy "súlycsoportban" az illetővel, jó beszélgetőpartner neki egy hasonló vérmérsékletű egyén lenne.

"Állapodjunk meg, Teri: elmondod a mondaivalódat, majd utána megengeded, hogy rflektáljak rá". Közben felírom a kérdéseimet, mondanivalóimat feléje, a beszélgetés közben.

Ezen emberek ilyenek: akárhányszor el lehet nekik mondani, hogy más is szeretne szóhoz jutni, nem tart sokáig, max. 1 hétig.

Régen koliban ott volt egyik haverom anyja, mert a srác kórházba került. Valamit kérdeztem tőle, erre elkezdett beszélni. És csak mondta, mondta, mondta.

Először vártam, hogy befejezze a gondolatot, de nem volt gondolatmenet, hanem jött a "flow" és szó szerint folyt át egyik témából a másikba. Már azt vártam, hogy vegyen már legalább egy nagyobb levegőt, hogy közbe tudjak szólni, de még az sem volt.

"jó beszélgetőpartner neki egy hasonló vérmérsékletű egyén lenne"

Szerintem számukra nincsen jó beszélgetőpartner. Ha valaki hasonló habitusú akkor zavarni fogja őket, hogy nem jutnak szóhoz.

Amúgy ennek nagy mestere apám és a húga voltak. Mindkettő azt csinálta, hogy eleve hangosan beszélt, de ha valaki megszólalt, hozzászólt, közbeszólt akkor felhangosítva magát "ledominálta" és amikor csend volt vissza vette a hangerőt is.

De volt, hogy "beszélgettek" az utcán, a szomszéd utcából is lehetett hallani.