Milyenek nyugdíjasok lesznek a jövőben,a mostani fiatalokból?

Biztos, ami biztos, párommal nem a nyugdíjra alapozzuk az idős korunkat! 😄

Nem számítok túl sok jóra. Munkámból adódóan belelátok a 14-20 éves korosztályba. Elég… fura. Nem igazán tudom elképzelni konkrétan, de nem hiszem, hogy jó fog kisülni belőle 😄

Tisztelet a kivételnek.

A mai 20as és 30as éveikben járók még a 40es éveikben, esetleg az 50es elején valamennyit változhatnak, formálódhatnak, mint mindenki, de a nyugdíjhoz közeledve már kevésbé változik az ember.

Szóval senki se ragad le 20 és 30 éves szinten, hanem bölcsebb lesz, fejlődik, és sokan a korral is haladnak, legalábbis egy darabig.

Szerintem az 50es éveik közepéig magukra szedett tudással vágnak majd neki a nyugdíjas éveiknek.

Mivel már számítógépen és telefonon nőttek fel, nyugdíjasként is használni fogják, főleg azt a platformot és technológiát, amit majd 40es, 50es vagy korai 60asként használni fognak a munkában, azt viszik magukkal a nyugdíjas létbe is.

Ruha? A farmer, póló örök. Pulcsi, kardigán. Nőknél ezeken kívül valami akkori kornak megfelelő, alakhoz illő szoknya, ruha. Semmi különös.

Viselkedés a környezettől is függ, más egy világlátott, tanult, vagy jó nevelést kapott ember, mint akinek nem adatott ez meg.

Mozgásszervi és étkezés miatti betegségek rajtuk is meg fognak látszódni.

Nyugdíjam már valószínűleg nem lesz, de van egy képem, hogy milyen idős szertnék lenni (29 vagyok).

Konyakozgattam már nagymama korú hölggyel, aki büszkén mesélte egy koncert előtt, hogy most festette be a haját az unokája rózsaszínre, mondom én is ilyen szeretnék lenni.

De szeretem még a mindenki nagymamája típust, múltkor a buszon azt érzem, hogy tapogatja a hátam valaki, megfordultam, hogy ugyan ki lehet ez, és random ukrán néni törölgette a hátam egy nedves törlőkendővel, mert valamibe sikerült beletülnöm. Semmilyen közös nyelvet nem beszéltünk, de azért annyit megértettünk egymásból, hogy én értettem, hogy mit csinál és miért, ő meg értette, hogy hálás vagyok a figyelmességért.

Pár éve Svédországban, egy járdaszegélyben felbukva baszdmegeltem egyet, mire a velem szembejövő néni megörült, hogy de jó, egy másik magyar! Kiderült, hogy ő nyugdíjazás után, friss özvegyként úgy próbált megküzdeni ezzel a helyzettel, hogy akkor körbeutazza Európát a lehető legolcsóbb módon, mert élete nagy részét a vasfüggöny szarabbik oldalán élte le. Ő sem beszélt a magyaron kívül semmilyen nyelvet, de nagyon szívesen fordítottam neki, és mászkáltam vele, úgyis szólóban utaztam én is, és konkrét célom, programom nem volt. Voltunk karácsonyi vásárban, meg korcsolyázni is, ahol összehaverkodtunk pár helyi emberrel. Hazafelé ugyanarra a fapados járatra volt jegye, elcserélte az ülést, hogy egymás mellett üljünk. Nekem sajnos már nem élnek a nagyszüleim, de tök jó, hogy van kire ráírnom, hogy hogyan kell fasírtot készíteni, mert elérhetőséget cseréltünk a másfél órás út alatt.

Szóval valami ilyesmi szeretnék lenni, laza öreg, aki utazgat, és nyitott a világra. Szerencsére sokan vannak. Sajnos olyanokat is látok, akiknek kimerül az élete a Lidl-szomszédfigyelés-sorozatok háromszögben, de látok jó példákat is.