Miért van ennyi megalkuvó ember, akik képtelenek lefektetni a határokat más emberekkel szemben?

Ady Endre: A hőkölés népe

Ez a hőkölő harcok népe

S mosti lapulása is rávall,

Hogy az úri kiméletlenség

Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró kánok

Révén minden igának barma,

Sohse harcolt még harcot végig,

Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,

Vertnek született, nem verőnek.

Önerejét feledte mindig,

Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,

Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rugott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

Fejét, jussát, szivét kobozzák

S ha nehányan nem kiáltoznánk,

Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná

Végre ezt a szánalmas népet,

Adna neki csak egy dárdányi,

Úri, kis kiméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó

Törötten, fogyva azt ne vallja:

Ezért a népért úgyis mindegy,

Ebsorsot akar, hát - akarja.

*4 Érdekes, Ady-t ki nem állhattam mindig is. Talán azért mert pont úgy végezte ahogy Freud is? és pont azért?

Nem hiába mondják: hasonló hasonlót vonz.

Velem egy-két munkatársam beszélt úgy, hogy a másik jött oda, hogy ezt miért hagyom, meg mindjárt ő ver le neki egy pofont, mert ezt hallgatni is rossz. Nekem meg szinte fel sem tűnt, rosszul esett de "tűrtem".

Gyerekként lett belém nevelve. Apám alkoholista állat volt aki azt élvezte ha megalázhat minket válogatott beszólásokkal, anyám meg adta alá a lovat azzal, hogy engem csitított meg engem cseszett le, hogy "minek szóltam vissza".

Illetve ott van az, hogy anyámék is mindenről csak beszéltek, de soha nem változtattak, nem gondolkodtak előre, nem terveztek semmit, csak tengtek-lengtek az életben.