Volt olyan nagyon picit szemtelen megjegyzésed, amit még viccesnek is gondolt a társaság? Amikor a szemtelenséget és a bókot keverted? Példa a megjegyzésben.

Egyszer meglátogattam a barátnőmmel azt az éttermet, ahol korábban dolgoztam és a volt kollégám odafordult a barátnőmhöz és ennyit mondott:

Gergőnek (én) van ízlése, de neked nulla. :D persze megfelelően vicces hangsúllyal. Tehát a ,,sértést" és a bókot keverte valami olyan mérnöki precizitással, hogy azóta is ilyen mondatokat keresek. A ,,sértés" valahogy súlytalan volt, merthogy a férfiakat annyira nem érdekli a külsejük (ha ápolt az illető) , viszont mégis valami olyan egyensúlyt adott a bóknak, hogy az már művészet. Emlékeztek ehhez hasonló sztorikra a saját életetekből?