Ez így nagyon bunkó volt? Mit kellett volna mondanom?

Csomagot szállítottam ki új címre, az utcanévből már tudtam hogy ez a falusi részen lesz. Már messziről kiszúrtam a házat hogy na biztos ez lesz az. Rozsdás, düledező kerítés, bent mindenhol kaotikus állapotok, gaz és szemét, hungaroceldarabok, cserép és téglakupacok, vasak és drótok egymás hegyén hátán, amin keresztül egy ösvény vezetett át a düledező házikóig. Becsengetek, szerencsére csak egy öreg néni lakik itt, már botorkál is kifelé a kapuhoz hogy beengedjen. Mosolyogva köszönök, előzékenyen felajánlom hogy beviszem neki a csomagot, mivel nagyobb doboz. A néni örül, nagyon kedves vagyok, eddig a szokásos ügymenet. És itt kezdődtek a bajok.

Szóval az öreg néni szabadkozott hogy jajj fiatalember, nagyon nagy most a rendetlenség, ne nézzen körül. Én kissé kínosan nem tudtam mit feleljek erre, úgyhogy annyit mondtam neki hogy oké. Majd megyünk befelé tovább, immár szótlanúl. De nem bírta ki, megint rákezdett miután leraktam a dobozt hogy de higgyem csak el nem szokott itt ilyen rendetlenség lenni, tényleg ne nézzek körül! Én empatikus és jólelkű embernek tartom magam, de megmondom őszintén kissé lefagytam hogy mit kéne mondanom erre és csak annyit tudtam kinyőgni hogy nagyon sajnálom. Erre mintha kissé furán nézett volna, ezért éreztem hogy mondanom kell még valamit, valami őszintét és empatikusat, és kifutott belőlem akaratlanúl is az udvart bámulva hogy ez borzasztó. Itt mintha már kezdett volna nagyon csúnyán nézni a néni, szóval inkább gyorsan aláírtuk amit kell, elköszöntem és elsiettem.

Mire volt jó ez az egész, mit akart tőlem a néni és miért nem bírta ennyire elengedni a témát? Én úgy érzem igazságtalan csapdába rángatott bele, ahol bármit mondok, az nem jó. Lehet így akart szándékosan feszültséget generálni hogy megspórolhassa a borravalót? Vagy most végül is mi volt a célja ezzel az egésszel?