30-40-es korosztály: Érzed-e azt, hogy kilógsz a sorból? Hogy nem sok olyan közös témád van a környezetedben élőkkel, ami neked is számít és fontos?

Nálam ez összetett kérdés, mert van a környezetemnek azon része, például munkatársak ahol ha nem is azt érzem, hogy kilógok a sorból, de nem tudok, nem is akarok beilleszkedni közéjük. Nincs közös téma, érdeklődés.

Ellenben ettől még megvan a környezetem azon része, hobbi, barátok, akikkel megtalálom a közös hangot és érdekeljük egymást.

Vannak akikhez tudom, hogy nekem kell igazodnom, ezzel sem feltétlenül van bajom, és vannak akikről tudom, hogy szabadabban kaphatóak közös programokra. Illetve eleve úgy vagyok, hogy tudom mit szeretek, és azt akár egyedül is tudom élvezni.

Nem érzem azt, hogy kilógok a sorból és azt sem, hogy mindig én igazodnék másokhoz. Könnyen teremtek kapcsolatot másokkal, akár lazább, "felületesebb" kapcsolatról legyen szó, akár mélyebbekről. Alapvetően jól kommunikálok, hamar megtalálom az utat másokhoz vagy azt a közös pontot, ami közelebb hoz minket egymáshoz. Ha érdeklődöm valaki iránt, akkor amögött mindig őszinte kíváncsiság van, mindig a megismerés és a megértés valódi szándéka és ez szinte mindig kölcsönös a másik fél részéről is, oda-vissza. Ha kérdezek, érdeklődök a másik fél felől, az sohasem felszínes dolgok miatt van, vagy hogy bevágódjak nála, hanem mert tényleg érdekel a másik fél személyisége, története, gondolkodása, életútja stb. Alapvetően nagyon érdeklődő típus vagyok, érdekelnek az emberek. Érdekel, hogy ki és mi van amögött, akit és amit kívülről látunk.

F, 40+

Érzem, hogy kilógok a sorból.

Netes, virtuális kapcsolataim vannak, társasági életem nincs. Ha én nem keresem avirtuális zokat, akikkel netes, virtuális kapcsolatban vagyok, ők önmaguktól nem írnak.

Régen, amikor időnként élőben találkoztam valakivel, akkor is azt éreztem: csak azért és akkor találkozunk, ha az adott illetőnek érdeke fűződik hozzá.

Abszolút ezt érzem. Külön megdöbbenés számba megy, ha olyan beszélgetést folytathatok, ami engem is érdekel, mert amúgy kb. ezek futószalagon történnek.

A társasági életemet 30 fölött megszüntettem. Az oka az volt, hogy minden egy esemény után úgy éreztem magam, mint akit kihasználtak. Persze, voltak szép pillanatok, de összességében részemről sokkal több munka volt benne. Sokan meg is sértődtek rám, sokan meg sem kérdezték, hogy miért nem írok, annyira nem érdekelte őket az indok. Ez csak megerősített abban, hogy tényleg úgy kezeltek, mint egy élő használati tárgyat.

Nem is értem a kérdést.

A saját korosztályomban több aktiv (heti-havi szinten találkozós) baráti tarsasagom van, es nagyon pezsgunk.

Egyetemeken tanitok, illetve a párom 20 alatti, igy azt gondolom a fiatalokkal is eleg jól elvagyok.

Idosebbekkel foleg rokonsagban, illetve szakmai csatornákon interaktálok, ott sincs semmi amibol azt ereznem hogy kilógok.

Ha nem maradtak meg a gyerek vagy kamaszkori barátai az embernek, akkor tudomásul kell venni, hogy 30 felett már csak ismerősök, max haverok vannak, akikkel időnként össze lehet jönni a munka, kötelességek vagy család mellett.

Ezekkel az emberekkel el lehet lenni, el lehet menni bulizni, kajálni, de ez a régi sülve-főve együtt, ez már nincs és nem is lesz. Ideális esetben az ember párja lesz egyben a legjobb barátja is.