Megváltozzak vagy sem?

Sz*rkeverő emberek mindenhol lesznek. Ha annyiszor akarnál megváltozni, ahányszor valaki rosszallóan beszél rólad a hátad mögött, akkor kaméleonnak kellene születned.

Maradj így, ahogy vagy, mert ennek sosem lenne vége. Ha bizonyos tulajdonságaidon változtatnál, másoknak meg éppen az nem tetszene.

Nem veled van baj. Velük sem.

Valójában annyi a gond, hogy mások vagytok, amit ők nem akarnak elfogadni. Ez viszont gond. Neked pedig megfelési kényszered van, nehogy egyedül maradj.

Aztán majd ha azt mondják, csúnya ruhákba jársz, azt kell megváltoztatnod, nem jó a hajszíned, azt kell megváltoztatnod, stb. A megfelelési kényszer egy olyan verseny, aminek sosincs vége. Tényleg soha. Ugyanis mindig lesz valaki, aki nem tetszik valaki. Ha te nekiállsz kiszolgálni a környezetedet, akkor te hol is leszel a történetben? Sehol.

A társaságot kell egyedül lecserélned, nem a személyiségedet.

Bár egyet értek mindennel, amit a 3-as ír, és ez valóban egy veszély ördögi kör, de!

Én a helyedben egy picit megvizsgálnám a viselkedésem. Mert az egy dolog, hogy a te személyiséged pörgős, "hiperaktív", sokat beszélsz, de az mondjuk teljesen jogos érzés egy baráti társaságban, hogy ne minden eseményen vagy beszélgetésen te legyél a középpontban. Gondolok itt arra, hogy gyakran félbeszakítod a másikat, ha valaki mesél valamit neked mindig eszedbe jut egy hasonló vagy még jobb sztori, hogy sokszor csak mondod, mondod, mondod, azért ezt a legjobb barát sem tolerálja állandó jelleggel.

Az odafigyelés/odafordulás, a másikra figyelés az egy fejleszthető tulajdonság, és arra is szükség van egy kiegyensúlyozott kapcsolatban, hogy a másiknak is teret adjunk. Nyilván lazább témák körül jobban pörög a beszélgetés, de akkor is mindenki kapjon szót (főleg ha vannak csendesebb típusok is a társaságban), ha meg valami komolyabb dolgot mesél valaki, akkor kifejezetten bántó lehet, hogy valaki rendszresen úgy reagál, hogy "aha, tök izgalmas/szomorú/érdekes, hogy veled ez történt, de azt képzeljétek el, hogy..."

Van arany középút aközött, hogy teljesen fordulj ki magadból, rejtsd el teljesen a személyiséged (nem biztos, hogy erre gondoltak a barátaid, amikor ezt jelezték feléd, csak ők meg buta módon túl sokáig vártak ezzel, hogy jelezzék feléd finoman, hanem egymás között puffogtak csak erről sokáig és most már nem túl kedvesen fogalmazták meg) és aközött, hogy észreveszed, amikor egy társalgásban túl sok vagy már.

Nekem van ilyen ismerősöm, aki hasonló kaliber, de egyszerűen túl sok már egy idő után, úgy érzi az ember mellette, hogy ő, mint személy nem is fontos neki, csak legyen ott BÁRKI, akivel beszélhet, pöröghet, akinek sztorizat stb., és ez nem jó érzés.